Az ősz közeledte kiváló lehetőség arra, hogy elmélyüljünk a természetben. A sárguló, vörösödő falevelek, az elhulló termések mutatják számunkra a természet körforgását, az elmúlás és egyben a megpihenés közeledtét. Ezeket a hónapokat eleink nevezték az Enyészet Havának is, amikor minden elpusztul. Valójában ez az időszak azonban csak az előkészülete az új erőnek, energiának – kinek, hogy tetszik – a Fény születésének. A lecsupaszodott ágakon nyílnak az új évben új virágok és levelek.
Indiában évezredek óta lámpásokat ajánlanak október hónapban a Legfelsőbb Személynek, s itt nyugaton is ismertes már, hogy decemberben, Karácsonyhoz közel a Fény születése, analógiában Jézus születésével valójában a megújulás első lépcsőfoka. Jól példázza ezt, hogy ekkor erősödik a Nap fénye az északi féltekén, a nappalok növekedni kezdenek az éjjelekkel szemben.
Ahhoz azonban, hogy életünkbe bevigyük a fényt kénytelenek vagyunk mérlegelni, szortírozni, raktározni. Bizonyos dolgokat átalakítani: Ahogy a gyümölcsökből lekvár lesz, befőtt és a zöldségekből téli savanyúság, belső lelki kincseinket is kénytelenek vagyunk áttranszformálni. Ez az időszak egy kiváló lehetőség arra, hogy átalakuljunk, elmélyedjünk és október hónapban Kártikka havában majd lemondásokat végezzünk, vagyis kicsit szerényebben, lelkibben és befelé éljünk.
A hulló levelek heteiben, mert ez a csodás jelenség alig egy hónapon át tart csupán, azt kell, megtanuljuk, hogy elengedjünk mindenféle fájdalmas, régi és felesleges momentumot. Akkor is ha nagy örömünket leljük egy munkában vagy tevékenységben, de energiánk időnk nincs már rá régóta… Lehet ez egy hobbi, de akár egy üresedő, fakó kapcsolat is. Nagyon meg kell néznünk mire összpontosítunk. De megvizsgálva az évelő növények példáját azt láthatjuk, a föld feletti hajtás elfagy, tönkremegy a hideg közeledtével, a gyökér, a belső élet számára azonban így éppen marad elegendő tápanyag a hótakaró alatt is, hogy átvészelje a telet. Ehhez okos szervezésre, tudatos tervezésre van szükség.
Ha kissé túltekintünk a nyugat európai zsidó-keresztény kultúrkörhöz köthető gondolkodásmódon, a lineáris időtengelyen, azt láthatjuk – akár természet – életünk is évről évre megújul. Ehhez a megújuláshoz azonban szükség van egy elengedésre, mint kezdeti lépcsőfokra. Ez a szelektálás, a rendteremtés, otthonunkban a szortírozás és akár a szemetek kidobálásának ideje. De csak a kidobott dolgok helyén lesz olyan üres ládánk, amelybe új és ötletes, sőt, hasznos kincseket fogadhatunk. Teremtsünk helyet az új dolgoknak, engedjük el a megfáradt elemeket.
Végezzünk el egy kísérletet: Szemeteljük ki egy lomtalanításkor a felesleges dolgainkat és figyeljük meg, egy hónapon belül mennyi új ajándék érkezik életünkbe, otthonunkba!
