Érdemes olykor kis figyelmet szentelni rendhagyó ökológiai és biológiai kutatásoknak. Ezekből megtudhatjuk, környeztünk miként változik és a kutatók aktuálisan milyen problémákkal szembesülnek természeti környezetünkben, milyen aktuális krízisekre kell megtalálniuk a megoldásokat.
Az egyik legérdekesebb a parlagfű kérdése, amelyről több éve folyamatosan, egyre több és több ellentmondásos információt hallhatunk. A parlagfű főként a nyár második felében, a legforróbb időszakokban virágzó és pollent szóró leggyakoribb gyomnövényünk. Ez a leginkább támadott és utált növény, noha virágzási idejével párhuzamosan más allergének is jelen vannak a levegőben, pl. a vadkender vagy a fűfélék. A parlagfű olyan helyeken képes megtelepedni, ahol pl. egy korábban művelt terület szó szerint parlagon hever vagy elhanyagolt kertekben, város és útszéleken. Irtása kötelező, mégis olyan mennyiségben fordul elő kis hazánkban, hogy már szinte kiirthatatlan. Felmerül a kérdés, miért van jelen egy ilyen agresszív gyomnövény?
A klímaváltozást mindenképpen említhetjük, hiszen valóban szennyezettebb levegőjű területeken fordul elő és terjedése a globális felmelegedéssel árhuzamosan egyre erősödik. Magyarország korábban, a Monarchia idején még a „birodalom” éléstára volt. A mezőgazdaság és főként a gabonatermelés, malomipar kimagasló volt. A földművelés azonban a társadalom átalakulásával, a 3. szektor erősödésével visszaszorult. Ma már kevésbé népszerű az élelmiszertermelés, a földek kisebb arányban vannak kis családi kézben, ahol vegyszermentes, ne adj’ Isten biogazdálkodást folytatnak. A földek elfáradtak a kártevők elleni harcban.
Ugyanakkor érdekes hírek és kutatások láttak napvilágot, mi szerint a parlagfű egy értékes gyógynövény is. Nedvei fertőtlenítő hatásúak, tisztítóak, levelét bátrabb természetbarátok szárítva és őrölve kenyérre kenve vagy saláták adalékaként fogyasztják. Olyan tapasztalatokról is olvashatunk – egyfajta kutyaharapást szőrével gyógymód szerint – a parlagfű teája enyhítette az allergiások légzési és szemgyulladásos panaszait. A kísérletet minden esetre ne végezzük el otthon (!), ha érzékenyek vagyunk erre a növényre…
Ugyanakkor elgondolkodható, hogy a parlagfű az első növény gyakorlatilag, amely az ember által elhagyott területeken megjelenik. Míg egy fa növekedése lassú, míg a legtöbb pázsitféle és más bokrok lassan foglalják vissza a természetet, az új talajtakaró megjelenése éveket vehet igénybe, addig a parlagfű gyorsan képes megtenni az első lépéseket. A természet általa gyakorlatilag hevesen foglalja vissza ami az övé és azt az ember számára értéktelenné teszi. Az is érdekes tény, hogy a parlagfű fertőtlenítő hatású növény, ahhoz hasonlíthatnánk, mintha az anyatermészet nagytakarítást végezne a koszos városok, fémtárgyak, traktorok, és az emberek után.
A parlagfű ott jelenik meg, ahol a természetes ökoszisztémák egyensúlya felborul, ám a kutatók szerint néhány év alatt jelenléte természetes módon visszaszorul majd, ha nem irtjuk a gazt. A kutatások végzése persze nem könnyű. Egészségügyi hatásai miatt ilyen kutatásokra szinte lehetetlen szponzorokat találni, és ahogy a rossz nyelvek ezt még hozzáteszik: a gyógyszergyáraknak pedig nem is érdekük, hogy az allergia okát szüntessék meg a kezelés helyett, ez ugyanis a legkiválóbb bevételi forrás, állandó vevőkör…
A parlagfű jelenléte lényegben véve egy hadjárat a környezet részéről, saját tulajdonának visszafoglalása, és elképzelhető, hogy aki analógiát lát saját élethelyzete és a természet kiégetett, parlagon hagyott állapota között – az megfelelő kísérletek után – gyógyszerévé teheti ezt a növényt. Aki kiégett, túlhajszolt városi életet él, fáradt és természetes közegéből kiszakítottnak érzi magát, Ő, talán éppen Ő fog vitaminforrást nyerni belőle. A parlagfű elképzelhető hogy kifertőtleníti a város más bajait és kemikáliáit is az emberből, s ahogy olvashatjuk – gyakorlatilag tele van vele az internet, tessék megnézni – háztartási szerek szappanok, samponok, mosó- és mosogatószerek készülhetnek belőle legalább a parlagfűre nem érzékenyek számára. Támogassuk e nagyszerű kísérleteket, használjuk azt, amit a természet ad!
A parlagfű jelenlétéből még egy másik tanítást is kiolvashatunk, ez pedig az emberek, egyének, saját felgyógyulásunk metódusára vonatkozik. Kezdetben minden szer, gyógynövény és gyógyszer legyengíti az embert, s ha szerek nélkül kúráljuk magunkat, akkor is azt érezhetjük, hogy problémánk egyre mélyebb, egyre rosszabb. A bajok sokrétűvé válhatnak, egyik betegségből a másikba esünk. A szerek mellékhatásokkal tarkítottak, mégis érdemes a gyógyulás legfőbb elemeként kimérni az időt. Az idő, amely mindent elmulaszt, a türelem, amely ebben segítségünkre van. Ahogy a parlagfű egy vad növény, visszakaparintja a földeket, úgy a bajok sokasága is azért jelenik meg szerveztünkben, hogy felhívja a figyelmet az egyensúly felbomlására. Az emberi test, a test és a szellem kettőse szintén, és az ember és környezete is egy-egy ökoszisztéma, amelyek jó esetben összehangoltan, szimbiózisban működnek. Hogyha „kórság” jelenik meg szervezetünkben, felbomlott ez az egyensúly és az ökoszisztéma hibásan működik. Hiányzik egy folyamat, egy átvezető anyag, a mozgáshoz alakuláshoz valamely hely, idő vagy körülmény. A betegség nem feltétlenül az ellenségünk, lényegében véve a természet csak túlzott lángokkal veszi vissza a magáét. A felégetett erdők helyén jó minőségű talaj képződik és ez az új élet alapja lehet.
A parlagfű csak egy csodálatos példa arra, hogy a hasznos dolgok megítélése néha túlmutat az emberi értelmen, a valódi egészség, mind a természet mind testünk esetében pedig egy hajszálon függő egyensúlyi pont, könnyű belőle kibillenni.