Vaszatival a boldog ünnepnapokért
Párévvel ezelőtt egy bő harminc fős csoportot a karácsonyról kérdeztünk. Kíváncsiak voltunk, náluk hogyan zajlik az ünneplés,mit csinálnak karácsonykor, hol, kivel és hogyan töltik az ünnepeket. A válaszok megdöbbentőek voltak…
Nagyjából arra számítottam, hogy majd ki-ki elmeséli, hogy mit szokott főzni, milyen karácsonyfát állítanak, milyen élményekkel gazdagodik ilyenkor a család. Sőt, kifejezetten arra számítottam, hogy kicsit unalmasak lesznek a válaszok, mert mindenki elmondja, mennyire finom bejglit süt és milyen szépen ég a csillagszóró és milyen hamisan éneklik a “Mennyből az angyalt”…
Ehelyett a megkérdezettek 70-80 százaléka azt fejtegette, hogy mennyire nem szereti a karácsonyt, már előre retteg, hogy mi lesz az idén, hogy elege van a kellemetlen családi együttlétekből, a kínos kérdésekből, és abból is, hogy az ünnepek végére szinte mindenki összevész mindenkivel. A megkérdezettek többsége a háta közepére se kívánta az egész karácsonyt és az egész feljhajtást, a feszengős együttléteket, és úgy általában mindent, ami vele jár.
Megdöbbentem. Ugye most te is? Vagy épp ellenkezőleg? Ismerős a helyzet?
Az, hogy mit történik karácsonykor, és hogyan telnek az ünnepek, nem azon a pár napon múlik, amit úgy hívnak, hogy karácsony. Még azon sem múlik, hogy kétméteres Normand fenyőt veszünk-e 30.000 Ft-ért, vagy levágunk a kertben néhány fenyőágat és azt díszítjük fel. Azon sem múlik, hogy pontosan mi a menü, és ki mit kap ajándékba. Sőt, még azon sem, hogy melyik égtájra tesszük a karácsonyfát és milyen színű díszeket teszünk rá!
Legfőképpen azon múlik, hogy kellemesen telik-e a karácsony, hogy mi történik egész évben, hogy milyen kapcsolatot ápolsz a családoddal, a szeretteiddel a hétköznapokon. Mennyit vagytok együtt, vagy ha épp úgy hozta az élet, hogy távol éltek egymástól, milyen gyakran beszéltek telefonon, milyen gyakran írtok egymásnak, mennyire vagytok részesei egymás életének, s ha valaki a családban bajba kerül vagy beteg lesz, mennyire álltok mellette. Ha egy családban rendben vannak a hétköznapok, akkor rendben lesznek az ünnepek is. Mert tényleg ünnepelni jöttök össze, és nem azért, hogy bepótoljátok mindazt, amit egész évben nem adtatok meg a másiknak.
Persze abban, hogy jól teljenek az ünnepek, hogy jó kapcsolatot ápolj a családoddal, a barátaiddal, fontos szerepet kaphat az otthonod minősége is, de felelőtlenség lenne azt mondtani, hogy csak azon múlnak a jó emberi kapcsolatok, hogy ez vagy az az égtáj nyitott-e vagy éppen zárt. Nem árt azonban tudnunk – főleg akkor, ha az emberi kapcsolataink kissé ingatagok –, hogy melyek azok az égtájak, amelyek hatással lehetnek kapcsolataink alakulására.
Az északnyugat általánosan felel az emberi kapcsolatokért, az érzelmeinkért, valamint az anyukánkkal való kapcsolatunkért is. Az észak minősége szintén nagy hatással van az anyára és általában a nőkre, illetve a velük való kapcsolatra. Ehhez hasonlóan a kelet a férfiakra hat, a délnyugat minősége pedig a családfőre és az elsőszülött fiúra.
Ha gondok vannak délkeleten (pl. ott van a főbejárat), akkor gyakori lehet a családban a veszekedés, ha pedig nincs rendben a dél, akkor erkölcsi problémák léphetnek fel – ami megint csak kedvezőtlenül hat a családi békességre. A nyugat megmutatja, hogy mennyire lehet tartós a házasság, a lakás közepe pedig azt, hogy mennyire marad együtt a család.
Elég gyorsan végig értünk minden egyes égtájon, ami egész röviden azt jelenti, hogy ha jó emberi kapcsolatokat szeretnél ápolni, akkor bizony nem árt, ha alkalmazod a Vaszati elveit és a Vaszati adta korrekciós lehetőségeket az egész lakásban.
Mi történik ekkor?
Azt nem garantálom, hogy varázsütésre rendbejönnek az emberi kapcsolataid, azt azonban igen, hogy TE más ember leszel. Nyugodtabb leszel, kiegyensúlyozottabb, még az is lehet, hogy sikeresebb és gazdagabb… Ennél azonban fontosabb, hogy elégedett leszel, és jobban oda tudsz figyelni másokra – azaz te leszel az, aki megteszi az első lépést azért, hogy jobban teljenek a hétköznapok és csodásak legyenek az ünnepek.
És ne legyünk álszentek: lehet, hogy ehhez az is szükséges, hogy ne legyenek filléres anyagi gondjaink, ne kelljen azon aggódni, hogy be van-e fizetve minden csekk, és végre ne kelljen elvállalni a huszadik túlórát is. Mindez ugyanis rengeteg erőt, energiát és időt vesz el tőlünk, ami erőt, energiát és legfőképpen időt fordíthatnánk a családunkra, a barátainkra is.
És ha végre eljutunk oda, hogy letisztulnak és rendbejönnek a kapcsolataink, ha tudjuk, hogy azokkal fogjuk tölteni a karácsonyt, akiket szeretünk és akikkel bármikor (hétköznapon és ünnepen egyaránt) jól érezzük magunkat, akkor már lehet azon gondolkodni, hogy mi legyen az ünnepi menü, és hogy inkább Normand fenyőt vegyünk vagy ezüstöt, vágottat vagy cserepest, és hogy milyen színűek legyenek idén a díszek… Amíg azonban minden karácsony családi perpatvarral végződik, a karácsonyfa, az ajándékok és minden más csak cullang…
Ha te is abba a szomorú 70-80 százalékba tartozol, akik nem szeretik a karácsonyt, akkor nagyon kérlek, gondolkodj el rajta, hogy mit tehetnél – akár az otthonodban, akár te, személyesen -, hogy ez jövőre másképp legyen. Bízz a Vaszati erejében! Eddig már olyan sok mindenkinek segített! (Nekem is!) Alkalmazd az otthonodban és az életedben! És ha jövőre megkérdezem, hogy szereted-e a karácsonyt, biztos vagyok benne, hogy azt válaszolod: IGEN!
Manhertz Edit
Ui: Ha pedig engem kérdezel: igen, nagyon szeretem a Karácsonyt!
