Úgy vélem, hacsak nem elvonultan vagy éppen kivonultan élünk a társadalomból, akkor mindannyian terhesek vagyunk – ehhez még fogannunk sem kell, sőt még nőnek sem kell lennünk! De ha valaki gyermekáldás előtt áll, hogy lehet terhes?
A szavak ereje sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk! Az, hogy hogyan gondolkodunk, meghatározza a szavainkat, a szavaink meghatározzák a cselekedeteinket, vagyis a tetteinket. A szó első megnyilvánulása a gondolat. A gondolat, amelyen amúgy még finomíthatunk, változtathatunk, mielőtt szavak formájában elhagyná az ajkainkat, de sokszor ez „terhes” és nem tesszük meg. Aztán fogjuk a fejünket és vállaljuk a felelősséget, ha nem úgy sikerül egy-egy mondat, ahogy azt szerettük volna.
Az, hogy milyen szavakat használ egy nemzet vagy egy népcsoport, de egy egészen kicsi baráti társaság, az mind meghatározó. Meghatározza a csoport stílusát, a tagjait, a nívót és a gondolkodásuk mellett a hozzáállásukat is. Sajnos nagy hanyatlásban a nyelvi kultúránkat nézve és főleg hallva.
Eddig sem szerettem használni azt az állapotjelző szót, hogy „terhes”, de bevallom, nehezen ment kiváltanom nekem is, gondolkodnom kellett egy szebb és kifejezőbb jelzőn. Hál’Istennek az édes anyanyelvünk igen gazdag még most is, igaz, régiesnek tűnhetnek a kifejezések, de mégis mennyivel kifejezőbbek, ha úgy nevezem, hogy „várandós”, vagy még az is, hogy „más állapotban” van, az meg már egyenesen felemelő, ha valaki „áldott állapotnak” éli meg, vagy „gyermeket hordoz a szíve alatt”. Látható, hogy van bőven választék, nem is soroltam fel a teljes készletet, mégis leragadunk a „terhes”-nél, sőt minden a terhesség körül forog!
Amióta babát várok, még jobban taszít ez a szó: „terhes”. És nem véletlen, hogy cikkemben is sokszor szerepeltetem – hátha, másnak is szemet szúr, mennyire nem tükrözi a valóságot és mennyire nem használható erre a Földről elemelkedett állapotra pont a teher! Én nem szeretnék terhes lenni! De a kis magzatomnak nagyon örülök, és szívesen hordozom a méhemben – ez nem jelent számomra terhet! Igaz már most, még az első trimeszter idején is nagy változást idéz elő ez az állapot. Az émelygés engem is kerülget reggelenként, az állandó álomkor és a koncentrációzavar teljesen megváltoztatta az eddigi napi rutinjaimat. De a változás, a várandós időszak ettől máris terhes lenne? Persze, ha plusz 5-10-15… ki tudja, hány kilót hordok majd magamon… na, ez már nevezhető lehet akár szó szerint tehernek is, bár akkor is édestehernek számít és nem púpnak a hátamon helyett a hasamon…
Ha valaki átélte már a várandós időszakot és szívből vállalt gyermeket, tudja már, hogy mennyire csodálatos a női test, az anyai természet. Milyen fantasztikus átalakulásra képes: a szerveink teljesen alárendeződnek egy ideig a baba növekedésének, fejlődésének. Egy új élet, önálló szívhanggal, vérkeringéssel pulzál bennünk. Ez egyenesen csoda! Hogy nevezhetjük tehernek? A Teremtés csodája. Egy női beavatás – a harmadik, a női vérmisztériumban! Ez egy nagyon más állapot, de egy cseppet sem teher!
Az, hogy a várakozással teli 9 hónapról, (ami valójában 10 holdhónap) a könyvborítókon se terhesség címszóra kelljen keresni és a váróban se „terhesgondozás” legyen kiírva és a kiskönyvem se „terhes kiskönyv” legyen, még nagyon sokat kell várni, tenni. De az nem kerül nagyon sokba, egy pillanatnyi gondolkodásba, hogy milyen kifejezést használunk saját magunkra, az állapotunkra és más kismamákra.
Persze, ha teherként éljük meg, nyomatékosíthatjuk, hogy milyen megterhelő helyzetbe kerültünk, milyen borzalmas nekünk, terhet cipelni, egy új életet gondozni saját testünkben. De kicsit gondolj arra, hogy ha maga a várandóság megterhelő számunkra, akkor milyen lesz majd a vajúdás és a szülés? A teher hogyan fog majd kikerülni belőlünk?
Választhatunk: gondolat-szó-cselekvés. Terhes, mondd, akarsz-e lenni?
Ölvedi Réka
www.remkest.hu
