Gyermekkorunk meséiből talán még emlékezhetünk a mesebeli táltos paripa kérdésére: „mit parancsolsz, kedves gazdám, hogyan menjünk, mint a szél, vagy mint a gondolat?” Persze az okos főhős mindig a gondolat sebességét választja, hiszen tudja, hogy inspiráló gondolatokkal juthat a leggyorsabban a legmesszebbre.
Talán véletlen lenne, hogy mind a népmesék, mind a mitológia egyaránt a lovat tartja az ihlet, a felemelő gondolatok jelképének? Lehet emögött valamilyen különleges képesség, vagy adottság?
Nos, a ló már több mint hatezer éve kíséri az embert a történelemben. Menekülő állat lévén nagyszerűen olvassa a környezete viselkedését, és a hosszú évezredek alatt igencsak kiismert bennünket. Vadon élő zsákmányállatból az ember társa lett jóban-rosszban: háborúban, közlekedésben, később a lóversenyzésben, majd a lovas sportokban. Csak ahogy egyre inkább kiszorult a hétköznapjainkból, a XX. század végére ismertük fel, hogy a ló is hatással van ránk, nagyszerű társ lehet személyes képességeink fejlesztésében, azaz a coachingban. (Még ez az angolnak tartott szó is a lovakhoz köthető: a magyar „kocsi” szó nyugat-európai nyelvekbe való átvételével terjedt el és kezdték használni előbb a csapatsportok trénereire, majd az üzleti edzőkre.)
A lovasok tapasztalatból tudják, milyen könnyen áttevődnek érzelmeink a lóra. Még azokat az érzéseinket is észreveszik, amelyeknek magunk sem vagyunk tudatában… Elég egy kis átfutó idegesség, vagy türelmetlenség és már nem jön létre az összhang, ugyanakkor a nyugalom és bizalom légkörében szinte azonnal „átmennek a segítségek”. Vagyis a lóval való együttműködés akkor lesz eredményes, ha odafigyelünk mind önmagunkra, mind őrá, valamint még meg is tudjuk győzni arról, hogy együttműködjön velünk. Olyan ez, mint egy szellemi sakkjátszma, amiben ha megfelelően lépkedünk, a végén a ló izmai fogják véghezvinni a mi gondolatainkat. Pontosan ez az együttműködési élmény teszi alkalmassá a lovat a legújabb, társ coach szerepkörére. A jó hír ugyanis abban áll, hogy ez az együttgondolkodás nemcsak a nyeregből élhető át, hanem hosszú vezetőszáron, a földről végzett munka esetén is megtapasztalható.
Mi kell ehhez? A szó szoros értelmében vett vezetői készségek: kreatívan előre kell gondolkodnunk, oda kell figyelnünk a másik fél és a saját magunk érzéseire (érzelmi intelligencia) és nem utolsó sorban ki kell találjuk, hogyan is motiválhatjuk őt. A ló ugyanis nem rendeli olyan könnyen alá magát az embernek, mint pl. a kutya, csak azt követi, akit ő is elfogad vezetőjének. Szabad akarata ellenében pedig a maga öt és fél mázsájával nem lehet csak úgy arrébbhúzni… Közös teljesítményt csak akkor érhetünk el vele, ha teljesen őrá figyelünk: gondolataink nem kalandozhatnak el, hiszen a ló állandóan az Itt és Mostban éli meg minden pillanatát. Ez a visszajelzéseire is vonatkozik: aszerint viselkedik, amilyen hatást kiváltottunk belőle. Nem udvariaskodik, nem hazudik, garantáltan őszinte. Pontosan ezáltal visz közelebb minket önmagunkhoz.
Mivel a lóval végzett gyakorlatok egyben élményt is jelentenek, az így szerzett felismeréseinkre később is tisztán és hosszú ideig emlékezünk. Akárcsak a mesék táltos paripájára…
Kovács Judit
pegazuscoaching.hu
