Manapság egyre gyakoribbak a meditációt népszerűsítő hirdetések, reklámok. A meditáció klasszikusan az eredeti nyolcfokú (astanga) jógarendszer felsőbb lépcsőit jelenti, ahol a gyakorló önismerete és önkontrollja eléri azt a szintet, hogy képes a figyelmét annak kilengése nélkül koncentrálni. Ahogyan ez a gyakorlat fejlődik, a koncentrációból (darana) meditáció (dhyana), a meditációból pedig teljes elmélyülés (samadhi) lesz. A figyelem befelé fordulása egyre hosszabb ideig lehetséges, és ezzel együtt egyre mélyül.
A koncentráció, meditáció és teljes elmélyülés eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a gyakorló kiléphessen a születés és halál körforgásából, hogy maradandó módon megszüntesse a szenvedést okozó testi életfelfogást. A védikus irodalom azt tanítja, hogy az énünk valójában nem azonos a testtel. Az életünk során általában ideiglenes címkéket öltünk magunkra annak megfelelően, hogy a testünk és az elménk milyen állapotban van. Minél inkább azonosulunk ezekkel a címkékkel, annál inkább tapasztalni fogjuk ezek korlátait és a belőlük származó szenvedést is. Amikor hosszabb-rövidebb időre szünetel a szenvedés, egy bizonyos hiány megszűnik vagy egy adott igény beteljesedik, akkor érzünk egyfajta boldogságot. Amikor a boldogságot határtalan mértékben akarjuk tapasztalni, szükséges, hogy megszabaduljunk minden térbeni vagy időbeni korláttól. A testtől különböző énünk a Védák tanításai szerint természeténél fogva fölötte áll a térnek és az időnek, jelenlegi helyzetében viszont mivel azonosítjuk a testtel, kénytelen a test jelentette korlátok között létezni.
Arról, hogy az élőlény hogyan kerül be a születés és halál körforgásába, és hogyan kerülhet ki belőle, meglehetősen részletes leírásokat kapunk a fent említett ősi irodalomban. Mindemellett a meditáció népszerűsége napjainkban nem feltétlenül amiatt növekszik, hogy egyre többen szeretnének kikerülni ebből a körforgásból, sokkal inkább annak tudható be, hogy az élet egyre több szenvedést jelent az emberek számára. Mindennapos kifejezés lett a stressz, konfliktus, krízis, katasztrófa, feszültség, és még hosszan sorolhatnánk. Ebben a felgyorsult világban egyre több információval kell megbirkóznunk egyre rövidebb idő alatt, és részben ennek következtében a figyelmünk egyre többfelé kell hogy irányuljon. Ez természetellenes állapotot jelent az emberi elme számára, és ebből következően egyre több nehézséget és problémát okoz.
A meditáció az ellenkező irányba mutat: a pörgésből a nyugalom felé, a szétszórtságból az összeszedettség felé. Sokszor halljuk a mindennapokban azokat a tanácsokat, amiket egy ideges vagy dühös ember kap a körülötte lévőktől: „Vegyél egy nagy levegőt! Számolj el tízig! Lélegezz mélyeket! Gondold át a dolgot!” És valóban, az első és legegyszerűbb lépés a nyugalom felé vezető úton a légzésben rejlik. A légzés közvetlen kapcsolatban van a vegetatív idegrendszerrel, sőt a tudatállapotunkkal is. A kedvezőtlen hatások és a stresszhelyzetek kapkodó, szabálytalan légzést eredményeznek, ami szintén a belső tudatállapotunk megnyilvánulása is egyben. A nyolcfokú jógarendszer tartalmazza a különféle légzést szabályozó gyakorlatokat, ami a tudat tisztítását, lecsendesítését és irányítását segíti elő.
Az életmódunk és gondolkodásunk megváltoztatása szintén kulcsfontosságú abban, hogy a meditáció kezdeti gyakorlataival elért hosszabb-rövidebb nyugalom és békés állapot a mindennapok során is egyre jobban tapasztalható legyen. Az első mechanikus gyakorlatok hamar elhozzák a kiegyensúlyozottság tapasztalatát, mivel a testünk és az elménk bizonyos törvényszerűségek alapján működnek, amiket alkalmazva könnyen eredményt fogunk elérni. A meditáció tárgykörében végzett alaposabb kutatás és az ismeretek egyre szélesebb körű elsajátítása formálni fogja a gondolkodásmódunkat, értékrendünket, ami képes lesz arra, hogy a kezdeti meditációs gyakorlatok és tapasztalatok által inspirálva még többet tapasztaljunk abból az állapotból, amire a nehézségek közepette áhítoztunk.
Az ismeretek jelentős része az önismeretre irányul, illetve arra, hogy jelenlegi helyzetünkben mi vesz minket körül ebben a világban. Kapunk egy térképet, amin el tudjuk helyezni magunkat. Ezzel a megfelelő viszonyítási alappal képessé válunk arra, hogy lássuk honnan jövünk és hová tartunk az életünk során. Tisztán kijelölhetjük a kívánt célokat és az azokhoz vezető utat is.
Purusa Sukta Das (Bakos Péter)
www.eljharmoniaban.hu
