Húúú, az mi a kezeden? Tetoválás? – kérdezték már tőlem sokszor, mikor utcán, boltban, munkahelyemen idegenek meglátták a tenyerembe festett Mehndit. Mindig széles mosollyal válaszolok, és el is kezdődött valami újnak a megismerése, valami újnak az átadása.
A Mehndi, ismertebb nevén hennafestés reneszánszát éli, hiszen néhány éve felfedezte magának a nyugati világ ezt az ősi, Keletről indult művészetet. Igaz, hogy napjainkban esztétikai hatása miatt kedvelik, de ez nem baj, sőt… viszont a múltja mindig ugyanaz marad. A tévhitekkel ellentétben a henna Egyiptomból származik, onnan kezdte világhódító útját, mely során eljutott többek között Indiába, Észak-Afrikába, Délkelet-Ázsiába, és az amerikai sztárvilágnak köszönhetően Európába is. Ma már szinte mindenki tud valamit a hennáról, vagy legalább már hallotta a nevét.
A hennafestés során a bőr felszínére festünk, a hatóanyagoknak és a „festéknek” kis idő kell, amíg beszívódnak, és bőrtípustól, bőrszíntől függően 1-2 hétig gyönyörködhetünk az elkészült remekműben. Maga a henna festék a henna növényből készül, melynek leszedett, kiszárított leveleit finomra őrölik (ezt az őrleményt sok keleti boltban, illetve bizonyos kozmetikai boltokba lehet beszerezni), majd különböző összetevőket, olajokat kevernek hozzá. Minden hennafestőnek van egy bevált receptje, de lehet kísérletezgetni.
A tradicionális hennapaszta színe sötétzöld, a bőrön narancs, majd 24 óra elteltével barna, vagy rozsdavörös színt hagy maga után, és fokozatosan elhalványul. Mivel természetes anyagokat tartalmaz, teljesen allergénmentes, a bőrre káros hatása nincs, inkább hűsíti, ápolja. Azonban a „fekete henna” néven elterjedt festéknek ehhez nagyon kevés köze van! Ez az anyag szinte teljesen mesterséges anyagokat tartalmaz, hasonló a hajfestékhez, és sokaknál súlyos allergiás reakciót okoz. A festéket kilöki a bőr, hólyagos lesz, viszket, ég, és a szervezet meg akar szabadulni a méregtől. Saját tapasztalatomból tudom, hogy elég kellemetlen élmény egy nyaraláson, illetve bármikor! Az egész „seb” égési sérüléshez hasonlít. Ezért nagyon fontos mindenkinek tudnia, aki mégis bevállalja, hogy fekete hennát szeretne, hogy ilyen hatás is előfordulhat.
A Mehndi technikája, eszköze is tájanként változik, a keleti népek pálcával festenek, ami nagyban meghosszabbítja a folyamatot, mi nyugatiak pedig kitaláltuk a kényelmesebb, gyorsabb megoldást, tölcsérbe töltjük a hennapépet, és úgy festünk, mintha egy ceruzát használnánk. Nekünk a gyorsaság és praktikum számít, az ősi hagyományoknál pedig maga a rituálé.
Indiában az egyik legfontosabb alkalom, amikor a nők Mehndi díszítést viselnek, az esküvői szertartás. Az előkészület elengedhetetlen része, mely évszázadok óta változatlan formában él tovább. Gyakran ilyenkor ismerik meg egymást igazán a két család nőtagjai. Többféle hagyomány is kialakult a Mehndivel kapcsolatban. A legnépszerűbb, hogy a leendő asszonynak semmiféle házimunkát nem kell végeznie mindaddig, amíg le nem kopik a bőréről a henna. A házasság első hónapjában egy szolgálólány van segítségére, a fürdést is beleértve. Így rengeteg ideje jut a család megismerésére, és mivel kíméli a kidíszített bőrt, több hétig is megmaradhat a minta. Egy másik hagyomány szerint minél sötétebbre festi a henna a bőrt, annál jobban fogja szeretni a menyasszonyt leendő anyósa. Mivel az asszony rögtön a férje családjához költözik, ez igen fontos szempont. Indiában a hennát kis fogpiszkáló szerű pálcikákkal viszik fel a bőrre, ami akár 24 órán át is tarthat, tehát meglehetős türelmet kíván a menyasszony részéről. A legtürelmesebb menyasszonyon lett a legszebb, és a legsötétebb árnyalatú a minta. Egy másik népszerű szokás, hogy a vőlegény nevének kezdőbetűit beleszövik a Mehndi mintázatába, amit a nászéjszakán meg kell találnia, és ha sikerül, akkor ő lesz az úr a háznál, ha nem, akkor az asszony „viseli a kalapot”. És még sorolhatnám a hagyományok, alkalmak és hiedelmek sokaságát a hennával kapcsolatban.
A tradicionális minták szimbólumrendszereket alkotnak, hiszen generációról generációra öröklődnek. Nekünk, nyugatiaknak sem mindegy mit, hova, miért festetünk, sem energetikai, sem esztétikai szempontból. És hogy miért festetjük magunkat hennával? Sokan ugyanazért, amiért sminkelnek, vagy díszes kiegészítőket hordanak, mások pedig inkább a hagyományokhoz vonzódnak.
De a henna nem csak erre jó! Hűsítő hatására a sivatagi népek jöttek rá. A pépbe mártották kéz-és lábfejüket, s így könnyebben elviselték a pusztító hőséget, sőt, a hűsítő hatás mindaddig megmaradt, amíg a szín kitartott, és ezt bárki tapasztalhatja, ha kicsit figyel, mikor hennát festet. Gyógyító, fertőtlenítő és szövetösszehúzó hatása is van, bőrbetegségek, karcolások, égési sérülések, ekcéma kezelésére is használják. Pozitív hatást gyakorol húzódásokra, reumás fájdalmakra, ízületi gyulladásokra, Európában hajkondicionálóként is alkalmazzák, és még messze a történet vége…
Amikor hennát festek, teljesen kizárom a külvilágot, a zajokat, a gondokat, csak az a fontos, amit festek, teljesen a folyamatra koncentrálok. Megnyugszom, felfrissülök, eltávolodok a való világtól, egy nyugodt, meditatív állapotba kerülök. Egy új dimenzió nyílik meg, ahol kiteljesíthetem önmagam anélkül, hogy az állandóság illúziójába esnék… Hiszen semmi nem örök, minden múlandó, és talán ettől is lesz minden „Henna ékszer” felbecsülhetetlen számomra, és a festetők számára. Egy olyan új világba lépek, ahol a hagyományok, a fejlődés és a szépet alkotni érzés kapcsolódik össze. Ez az én világom, az én lelki élményem, melyet szívesen megmutatok és átadok mindenkinek, aki szeretné…
„Ha nem igazat szólok, ne nyújthassam többé hennázásra a kezem.”
(Régi arab mondás)
Valik Evelin
