A legtöbb betegséget bármelyik dósa egyensúlytalansága okozhatja. Az ízületi gyulladás például ugyanúgy lehet a magas váta-, a magas pitta-, vagy a magas kaphaszintnek köszönhető. Mégis, általában találunk egy dósát, amelyikre a három közül leginkább illenek a tünetek. Az ízületi gyulladás esetében ez a váta, mivel ez a dósa áll kapcsolatban a csontokkal.
Ennek a szabálynak a megértésében az segít minket, ha felismerjük, hogy a dósák károsíthatják egymást. A dósák a test mögött meghúzódó erők. Nemcsak betegségokozó tényezők, hanem a betegség megjelenési helyszínei. Azokkal a szövetekkel, szervekkel és szervrendszerekkel állnak kapcsolatban, amelyeknek urai. Így például az idegrendszer megbetegedései vátahelyszínen manifesztálódnak, megjelenésükben nagy valószínűséggel a váta-dósa a ludas. Mégse zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a pitta vagy a kapha fertályán nézelődjünk, mert ezek a dósák is károsíthatják a vátát, ha a szervezetben túlsúlyba kerülnek.
A dósák általában mindazokat a tényezőket súlyosbítják, melyek fennhatóságuk alá tartoznak. A betegségfolyamatban ugyanúgy jelentik a helyszínt, mint a kiváltó okot. Így a magas kapha (nyálka)-szint elsősorban a tüdőt fogja megtámadni, mert az a szerv tartozik a kaphához. Egy túltengő dósa azonban elfoglalhat más dósákhoz tartozó szervet is. Ez általában már egy súlyosabb állapot kifejeződése, mely azután következik be, miután a dósa a saját szerveinek károsításában már előrehaladt. A magas kapha például a tüdők roncsolása után az idegrendszer kikezdésének áll neki, mint ahogy azt az epilepszia vagy az asztmás roham esetében tapasztaljuk. Ilyenkor a nyálka eldugítja a csatornákat, és ez kihat a váta dósára is. A dósák tehát kölcsönhatásban vannak egymással. Súlyos betegségeknél, pl. a ráknál, mindhárom dósa egyensúlyi helyzete felborulhat, ami a gyógyítást meglehetősen bonyolulttá teszi.
Az Ájurvéda nem tartja szükségesnek a betegségeknek és azok fajtáinak megnevezését. Sokkal fontosabbnak gondolja megismerni a különböző betegségek hátterében meghúzódó dósák tulajdonságait és egyensúlytalansági állapotait. Ebből a szempontból egyszerűbb és holisztikusabb kezelést tud nyújtani. Miután a felelős dósa valamint megnyilvánulási székhelye megállapításra került, csökkentése egy komplex életmód kialakításával előirányozhatóvá válik. A betegségnek tehát nemcsak az arcát kell felismernünk, hanem a mögöttes energiát is, amely létrehozta. Ebben az értelemben az Ajurvéda számára nem is létezik igazán új betegség, csak a betegségelőidéző tényezőknek újabb és újabb változatai.
Dr. David Frawley
Ájurvédikus gyógyítás c. könyvéből
