Egyes patriarchális kultúrákban az intézményes, vagyis történelmi vallási és spirituális tradíciókba is beépült az a doktrína, vagy nevezzük akár dogmának, mely szerint a nők spirituális értelemben véve alacsonyabb rendűek, és nehezebben tudnak fejlődni vagy elérni a felszabadulást. Valahol a jóga rendszere is meglehetősen férfiorientált, mind az ászana-gyakorlást, mind az egyéb ágakat tekintve.
A férfiak agya és elme-működése valóban eltér a nőkétől, de ez egyaránt jelenthet előnyt és hátrányt is. A férfiak jobb és bal agyfélteke-dominanciája váltakozik, és nagyon ritka az, hogy mindkét agyfélteke egyszerre működjön. Tehát a férfi vagy analitikus, intellektuális üzemmódban van, vagy pedig érzelmi és kreatív üzemmódban. Ilyenkor azonban az analitikus gondolkodása kikapcsol, és engedi, hogy elragadják az érzelmei, anélkül, hogy számot vetne a következményekkel.
A nők esetében a két agyfélteke szinte mindig egyszerre van működésben, így az érzelmi és analitikus oldaluk folyamatosan keveredik, vagy ha úgy tetszik, támogatja egymást. Ez teszi lehetővé például, hogy egy nő elvállalja mindazt a nehézséget, amit egy gyermek kihordása, megszülése és felnevelése jelent, ráadásul párhuzamosan több gyermekre is ki tudja terjeszteni a szeretetét és a felelősségét, sokkal inkább, mint egy férfi.
A férfi általában sokkal egoisztikusabb és nárcisztikusabb, mint a nő, és nem képes arra, hogy huzamosabb ideig alárendelje a saját igényeit másokénak. Így ideig-óráig elvan a gyerekekkel, de képtelen lenne arra a 24 órás készenlétre éveken keresztül, amit a nő megtesz helyette. Pedig bizonyos spirituális iskolákban pontosan az odaadás kifejlesztése, az önvaló alárendelése Istennek az elsődleges cél. Ez pedig a nőknek könnyebben fog menni, mint a férfiaknak.
Ugyanakkor vannak olyan nézetek, melyek szerint a családos élet, a gyermekek vállalása inkább hátrányt jelent a spirituális fejlődésben, mint előnyt. Ez a jógás körökben is jellemző, hogy sokan nem vállalnak gyereket, mert a gyakorlással és önmagukkal akarnak foglalkozni, és sajnálják az időt egy gyerek felnevelésére. Ezzel szemben Ramamohan Brahmacarinak, Thirumalai Krishnamacharyának, B.K.S. Iyengarnak és Pattabhi Joisnak is voltak gyerekei, és ők ezt nem tekintették akadálynak a jóga gyakorlásában.
Én magam is – immár három gyerekes apukaként – kezdem megérteni, milyen az, amikor nem csinálhatok azt, amit akarok, és akkor, amikor akarom, és általában nem én vagyok a középpontban, és nincs annyi időm magamra, amennyit esetleg szeretnék. Mindezek az élethelyzetek segítenek egy férfinak abban, hogy levetkőzze nárcizmusát és egoizmusát, és megtanuljon szolgálni. Még így is csak csodálni tudom a nőket, akiknek ez természetesen megy.
Bár a meditációban az egy pontra szegezett elmére törekszünk, minden más kizárásával, és a férfiaknak ez talán könnyebben megy ideig-óráig, viszont a különböző kötelezettségek és eltérítő hatások könnyebben meg tudják őket zavarni vagy kizökkenteni a meditációjukból, mint egy nőt, aki egyszerre több dologgal is tud foglalkozni.
A férfiak és a nők tehát nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál a spirituális megvalósítás tekintetében, hanem mások, más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek. Ezt a másságot a partnerkapcsolat hétköznapi szituációiban is szem előtt kell tartani, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a párunk ugyanúgy gondolkodik, mint mi. Valójában a férfiak és a nők támogatni is tudják egymást a céljaik elérésében, ha ezt megfelelő érettséggel és alázattal teszik.
Gauranga Das
személyi edző, táplálkozási tanácsadó
hotashtanga.com
