Vajon miért van az, hogy az egyik nő szuper anya, a másik meg egy bezárt ketrecben érzi magát, a harmadik meg próbál mindenféle elvárásnak megfelelni, a negyedik meg teljesen szabadjára engedi a gyermekét, az ötödik meg csak a férje kedvéért vállalta az anyaságot, a hatodik meg nagy szerelemmel van a saját gyermeke felé, a hetedik meg minden döntésében bizonytalan?
Nem vagyunk egyformák, még ha mindannyian nők vagyunk és anyává válunk is. Máshogy éljük meg az anyaságot. Van, akinek a csecsemő korszak a kedvence és van olyan, aki alig várja, hogy a növekvő lurkóval együtt fedezzék fel a világot.
A hét istennő egyike-másika „irányítja” az anyai ösztöneinket (is). Ezekből mindenkiben más keverék van jelen, más archetípusok munkálkodnak. Ha felismerjük, bennünk milyen istennők bujkálnak, lehet egycsapásra választ kapunk a saját marcangoló kérdéseinkre, hogy nekünk miért nem megy ez az egész anyaság olyan könnyen, mint… XY-nak?
A laza Artemisz
Egy
Artemisz-nő – bár nagyon szereti a gyerekeket, mégsem az anyává
válást érzi fő feladatának, nem törik teljesen össze, ha ez
nem következik be. Viszont, ha megfogan, gyakran nehezen viseli a
várandósságot, a gyermekágy, a szoptatás időszakát – hiszen
nincs ereje teljében, és függetlensége is korlátozódik. Ezen
kívül csecsemő gyermeke mellett nem érzi elég jó anyának
magát, mivel nem élvezi annyira a „babázást”, mint
ahogyan a – társadalmi, környezeti elvárásoknak megfelelően –
elvárják tőle, illetve ő is elvárná önmagától. Ezért –
talán életében először – elbizonytalanodik. Igazán jó anyává
válik azonban rögtön, amint gyermekei cseperedni kezdenek.
Felszabadultan, gondtalanul játszik velük, elősegíti
önállósodásukat, fejlődésüket. Nem aggodalmaskodik, nem félti
őket túlságosan. Ha védelemre van szükségük, harcol értük,
mint egy anyamedve, de sokkal inkább megtanítja őket arra, hogyan
védjék meg magukat. Nem telepszik rájuk, hagy nekik levegőt,
engedi, hogy saját útjukat járják.
A bölcs Athéné
Athéné,
mint anya Artemiszhez hasonlóan nem tud túl sokat kezdeni a
csecsemőkkel. Akkor érzi elemében magát, ha gyermekei már
cseperednek, eszük nyiladozik, és meg lehet mutatni számukra a
világot, meg lehet tanítani őket mindenféle értelmes dologra.
Nevelési stílusa konzervatívabb, mint Artemiszé, általában
többet követel, többet tilt, és kevesebb szabadságot ad
gyermekeinek. Viszont mellettük áll minden törekvésükben,
hathatósan segíti őket, hogy sikereket érjenek el.
A kreatív Aphrodité
Aphrodité
gyermekeit is szinte „szerelemmel” szereti. Teljes
odaadással gondozza, teljes személyiségével vesz részt
játékaiban is. Nem kritikus, hanem elfogadó, figyelmével,
bizalmával képes felszínre hozni, és kibontakoztatni érzelmeit,
képességeit. Ha jelen van. Mert Aphrodité a pillanatnak él. Az
egyik percben elkápráztatja, lebilincseli a gyermeket, aki úgy
érzi, ő a legfontosabb a világon, a másik pillanatban pedig –
váratlanul, előkészítés nélkül – elutazik és babysitter
gondjaira bízza őt. Ugyancsak Aphrodité az, aki – szíve minden
szeretete ellenére – képes elhagyni gyermekeit egy új szerelem
kedvéért.
A feleség Héra
Héra
gyermekeivel való kapcsolatát is a feleségszerepnek rendeli alá.
A hagyományos családszerkezet követi, melyben a férfi a ház
feje, ura és parancsolója. Gyermekei is ebben nőnek fel, így az
apa akarata ellen nem élveznek védelmet az anyánál. Jellemző,
hogy ebben a családmodellben, serdülőkorban a gyermekek szinte
törvényszerűen lázadnak. Héra természetesen ilyenkor is a férj
pártjára áll, és ezzel gyakorta átmenetileg megromlik viszonya
gyermekeivel.
A főállású anya Déméter
Déméter leghőbb vágya, hogy gyermeke legyen, számára tehát az anyaszerep a legfontosabb. Ez tölti be egész életét, minden más csak pótlék a számára. Ha saját gyermeke nem lehet, akkor örökbe fogad, vagy sajátjaként neveli más gyermekét. A csecsemők, kisdedek számára Déméter az ideális anya. Teljes szimbiózisban él gyermekével, boldog, ha karjába, ölébe veheti, minden rezdülését meghallja, megérzi. Megérti miért sír, mit szeretne. A bajok később kezdődnek. Déméter gyakran túlságosan aggodalmaskodó, félti, a szellőtől is óvja a gyermekeit. Úgy gondolja, tökéletes anyának kell lennie, aki képes a világ minden gondjától, bajától megóvni a gyereket, ezért, ha bármi történik – legyen az betegség vagy rossz osztályzat – bűntudatot érez, mintha mindenért ő lenne a felelős. Ez a fokozott felelősségtudat azonban túlzott ellenőrzéssel jár. Mindenről tudnia kell, a gyerek minden cselekedetéről, de még érzéseiről, gondolatairól, vágyairól is. Déméter nem veszi figyelembe saját szükségleteit, életét valóban gyermekeinek áldozza, cserébe viszont gátolja önállósodásukat.
Az engedelmes Perszephoné
Perszephoné, mint anya gyakran szorong, aggodalmaskodik, hiszen nem érzi kellően felnőttnek magát. Gyermeki személyiségével boldogan, önfeledten játszik gyermekeivel, mesél nekik. Nagyfokú empátiájával megérzi, mire van szükségük. Általában szelíd, a háttérben marad. Tiszteli gyermekei vágyait, személyiségét, nem akadályozza függetlenségüket. Igaz, nem tud nekik túl sokat segíteni sem. Problémát okozhat, ha egy erős, független személyiségű gyermek -főleg fiú – átveszi az irányítást, mert Perszephoné nem tud korlátot szabni. Néha az erős egyéniségű kamaszlány is szinte anyáskodik saját anyja felett.
A biztos háttér Hesztia
Hesztia
igen jó, elfogadó anya. Nincsenek túlzott elvárásai, nem
ösztönzi gyermekeit nagy teljesítményre. Viszont teljes
egészében, szőröstül-bőröstül elfogadja őket, lehetővé
teszi a számukra, hogy önmaguk legyenek, nem erőlteti
önállóságukat, de nem is gátolja azt. Bár segíteni nem sokat
tud nekik – biztos hátteret nyújt, ahonnan kiröppenhetnek, és
bármikor visszatérhetnek.
Ezek az istennők különböző arányban keverednek bennünk, ritka pl.: a teljesen tiszta Déméter anya, bár egyre nagyobb teret nyer manapság is az „ősanyaizmus”, csak kérdés, hogy e mögött valódi elhivatottság, vagy csak a társadalmi-, környezeti nyomás áll? Nőként és anyaként mindenképp istennő vagy, hiszen teremtő erőd van, amit gyermek/ek alakjában világra is hoztál. Ennél nagyobb csodával még nem találkoztam. Fogadd el és tiszteld magadban a domináns istennőidet és megváltozik az anyasághoz kapcsolt képed önmagadról. Lélegezz fel, jó anya vagy, egy igazi istennő!
Felhasznált irodalom: Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők és Dr. Valló Ágnes: Nőtípusok írásai
Ölvedi Réka
Anaya női-, és kismama jógaoktató
www.facebook.com/GayatriAnayaJoga
