“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit – kerül, amibe kerül – meg tudjuk valósítani.”
(Marie Curie)
Mostanában egyre többen kíváncsiak arra, hogy vajon mi a célja az életüknek. Sokan keresik is rá a választ kitartóan, de csalódások érik ezeket az embereket, ha elvárással indulnak útnak. Vannak, akik azt gondolják, hogy egy bizonyos hivatásnak kell szentelniük az életüket, és vannak, akik egy sajátos életstílus megteremtésén fáradoznak. Viszont van egy dolog, amivel nem árt, ha mindenki tisztában van: van, amibe van beleszólásunk és van, amik nincs. Elizabeth Gilbert ezt nagyon találóan fogalmazta meg az egyik könyvében:
A végzet nem más, mint az isteni kegyelem és a szándékos egyéni erőfeszítés közös játéka.
Ez azt jelenti, hogy valóban mindenkinek megvan a maga egyéni életfeladata, viszont mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ez egy konkrét, előre megírt forgatókönyvet követ, fontos megjegyezni, hogy ez általában valamilyen „lecke” megtanulása, ami számtalan formában jelentkezhet az életben. Éppen ezért ezzel párhuzamosan ott a lehetőség mindenki számára, hogy megfutamodjon vagy akár csak anélkül, hogy észrevenné, elsétáljon a neki szánt feladat elől. Annak, aki szeretne rálelni az útjára, azt javaslom, hogy kövesse az intuícióját és egyszerűen feledkezzen meg a keresésről. Minél többször hallgat az ember a belső hangjára, annál inkább azt fogja érezni, hogy jó úton van, míg végül elérkezik oda, hogy többet nem foglalkoztatja ez a kérdés, hanem egyszerűen tudja mit kell csinálnia, mert az megegyezik azzal, amit csinálni szeretne. Mindenki tehetséges valamiben. Az egyetlen dolgod rájönni, hogy a te esetedben mi ez a valami, mert az fog téged boldoggá tenni.
Eredményes keresést kívánok mindenkinek!
Szabó Andor
