A hormonok amilyen intenzíven tombolnak egy kapcsolat elején, annyira eltűnnek a későbbiekben, állítja sok pár. „Ez a természet rendje” – mondják. Majd leélik a következő 10-20-30 évet egymás mellett, de nem együtt. Hallhatjuk, hogy „de hát a gyerekek miatt”, mert „nekik (a gyerekeknek) jobb, ha együtt maradunk”. Ugyan ezek kifogások, de mégis van értelme, valami belső ösztön arra hajt, hogy ne dobjuk el azonnal, ami elromlott. Érdekes ez, mert a fogyasztói társadalom pont erre sarkall nap, mint nap: „Ne javítsd meg, vegyél másikat!” Ez a könnyebb út, valóban, és sokan ezt az utat választják, ez is igaz.
Dolgozni egy kapcsolaton melós. A szerelem meg olyan felemelő, hogy nem érzed, hogy egy nap majd ezért a nőért/férfiért bizony tenned is kell. Bele sem gondolsz. Majd amikor eljön a pillanat, hogy tenned kell a kapcsolatért, inkább továbbállsz. Aki pedig nem ezt teszi, és marad, ő sem tesz azért, hogy jobban menjenek a dolgok, hanem beletörődik, hogy „ez a természet rendje”, meg a gyerekeket használja kifogásként.
Nem lelépni kell, hanem cselekedni! Ha szeretnél egy harmonikus párkapcsolatot, akkor tegyél érte! Talán most azt mondod, hogy: „de mindig én teszek, ő miért nem?” Sokat hallottam a következőt is: „Én már megtettem mindent.” Rendben, értem én, de ez mind-mind csak a felelősség hárítása, mert:
1. Csak te változtathatsz, te változhatsz, a társadat nem fogod tudni tartósan befolyásolni, manipulálni vagy akár kényszeríteni. Ha nem belülről jön neki is a változás igénye, akkor nem fog valóban megváltozni, csak úgy csinál, mintha… Az értékrendje nem változik meg, csak a felszínen megtanulja, hogy mikor mit mondjon, tegyen.
2. Ha már valóban megtettél mindent, akkor miért vagy még ott? „Mindent” megtenni nem lehet. Mindig van, amit még nem próbáltál. Az a kérdést is érdemes feltenned magadnak, hogy mit nyersz ezzel a helyzettel. Biztosan van pozitív hozadéka, amiért maradtál. Talán kényelem, talán biztonság, vagy bármi egyéb.
Két nagyon erős mozgatórugónk van: a félelem és a vágy. Ha megtanulod ezeket önmagadban kezelni, akkor nem leszel kiszolgáltatott nekik. Nem fogsz félelemből benne maradni egy kapcsolatban, és nem fogsz kilépni egy másik iránt ébredő vágy miatt. Mire van ehhez szükséged? Önismeretre. Az illúzióid felismerésére. Arra, hogy meglásd: amit kint látsz, az benned van valahol. Valamit elindít, megmozdít benned, mint egy nyomógomb, amit benyomnak, és az ösztön éned bekapcsol.
A szerelmed attól lesz tartós, ha nem a hormonoktól, félelmektől, vágyaktól és az illúzióidtól függ, hanem te irányítod. Igen, minden tanulható. Még a szerelem is. Megtanulhatod, hogyan szeresd ÖNMAGAD, és ha ez már megy, képes leszel látni a jót másokban is, és képessé válsz egy önzetlen, odaadó, feltétel nélküli szeretetre (nevezhetjük szerelemnek is) a társad iránt. Elfogadva őt olyannak, amilyen, meglátva és szeretve azt, aki ő valójában.
Az, akit szeretnek és megbecsülnek, szerethetővé válik.
Polgár Lili
