A rejtélyes főcím egy szanszkrit mantra kezdete, melyben kérjük Istent, vezessen ki bennünket a káprázatból, a sötétségből és a halálból az Igazságba, a Fénybe és az Öröklétbe.
Sokat töprengtem, mielőtt belefogtam volna az írásba, de végül úgy döntöttem, meg kell osztanom tapasztalataimat másokkal és fel kell a figyelmet hívnom bizonyos anomáliákra és az alternatív lehetőségekre. Én átéltem a depresszió sötét kútját, a pánik halálfélelmét, a letompított beteg életét, és azt is, milyen egy depressziós családtagjaként élni.
A prevencióra és a rehabilitációra szeretném elsősorban helyezni a hangsúlyt. Hozzátartozóknak is felsorolok tanácsokat. Fontos figyelmeztetés: antidepresszánsok szedését tilos hirtelen és önkényesen abbahagyni, mindenképp konzultálni kell orvossal!
Az utóbbi húsz évben igencsak megváltozott a világ és benne a gyógyítás is, és nem feltétlenül pozitív irányba. Természetesen nem vonom kétségbe a hatékony vívmányokat, de vegyük észre, hogy az egészségügy jócskán alárendelődött a piaci érdekeknek. Ha manapság belépek egy patikába, az esetek nagy többségében káprázik a szemem a reklámoktól. Ez inkább betegségipar. Vitathatatlan, hogy vannak komoly betegségek, amikor szükséges a gyógyszeres kezelés. De ha a profit növelése miatt új kórokat kreálnak, az sajnos nem a tudomány fejlődése. (Lásd Szendi Gábor Depresszióipar c. könyvét.) Kizárt, hogy ma szinte mindenkinek szüksége lenne szemüvegre, koleszterincsökkentőre, antidepresszánsra, fogszabályzóra, hogy minden második gyerek hiperaktív.
Óriási problémának tartom azt is, hogy érdemben senki nem foglalkozik azzal, milyen kölcsönhatásba léphetnek egymással a felírt gyógyszerek, ill. milyen szenvedést okozhatnak a mellékhatások.
Sokféle depresszió létezik, némelyiknél indokolt a gyógyszeres terápia, némelyiknél a pszichoterápia, némelyiknél mindkettő. Nekem nem használtak az antidepresszánsok, végül orvosi támogatás mellett lassan elhagytam őket. Mit tudok tanácsolni a hozzám hasonlóknak? Jártam pszichoterápiára, sok jó technikát megtanultam, hogy kell kezelni bizonyos élethelyzeteket. A pszichoterápia finom kiegyenlítődéseket csinál az agyban, szemben a gyógyszerek durva beavatkozásával. Valljuk be, az agyműködésről, a szerotoninról, a felírt gyógyszerek pontos hatásmechanizmusáról, a tudatról, az elméről, pláne a lélekről keveset tudunk. Az ember azért több, mint egy vegykonyha. Egy tabletta nem fogja megoldani a problémáinkat. A pszichoterápia drága, de talán még vannak ingyenes helyek, vagy barátaink-családunk összeadhatja a pénzt.
Segíthetnek a természetgyógyászati eljárások is. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk az egészséges önbizalmat, tudjunk nemet mondani, merjünk segítséget kérni, szánjunk magunkra elég időt, gyakoroljuk a megbocsátás és a hála érzését és az elengedést. A reményt sose adjuk fel! Érzelmileg határolódjunk el az „energiavámpíroktól”. Legyenek céljaink, vizualizáljunk. Értsük meg, hogy nem tudunk mindig mindent tökéletesen csinálni. Ne akarjunk mindenkinek megfelelni, olyanok társaságát keressük, akik értékelnek bennünket! Nevessünk, sportoljunk, töltődjünk fel, járjunk ki a természetbe, koncertre, tartsunk cicát. Kövessük a boldogságunkat és az intuíciónkat! Éljük ki a kreativitásunkat. Írjunk naplót, amiben rögzíthetjük sikereinket. Tartózkodjunk a túl sok információtól (net, tv), ez is depressziót okozhat.
Ezek a dolgok kondicionálnak minket. A nehézségek jönni fognak, a hozzáállást, életmódot kell megváltoztatni. Számomra a legnagyobb lélekerősítő a bhakti-jóga (az istenszeretet jógája), ezen kívül rendszeresen gyakorlom a hatha jógát és a meditációt is. Már el tudom magam helyezni a világban.
Sajnos a magyar társadalomban még sokan azt gondolják, hogy a depresszió jellemhiba, gyengeség, lustaság, betegségbe menekülés, úri allűr. Ez durva leegyszerűsítése a problémának, és az empátia hiányára utal. Mindenképpen hallgassuk meg a szenvedőt, törődjünk és beszélgessünk vele, vegyük komolyan a problémáit. Bár látszólag minden erőfeszítésünk hiábavaló, ne keseredjünk el, legyünk türelmesek, lehet, hogy tudtunk egy pici oázist teremteni a sivatagban. Ne hibáztassuk a depresszióst állapotáért, de magunkat se, ha úgy tűnik, nem sikerül segíteni. A „háta mögött” csak súlyos esetben intézkedjünk. A legrosszabb, amit mondhatunk neki: szedd össze magad! Mivel egy ilyen felszólításnak éppen az állapotából kifolyólag nem tud most eleget tenni, csak a bűntudatát növeljük. Ne erőszakoljunk rá programokat, de ha valamihez kedve lenne, támogassuk.
Hidd el, erős vagy! Légy boldog!
Az alábbi Emily Dickinson idézettel kívánok sok sikert, szeretettel:
dr. Király Katalin
szakgyógyszerész
„Tollas kis jószág a remény
Mi lelkünk ágára ül
És fújja szótlan énekét
Ott benn szüntelenül.”
