5+1 tanács
Nem szoktam csomagolni a mondandómat, azaz ami a szívemen, az a számon típus vagyok. Nem alszom rá egyet, nem fontolom meg, nem válogatom meg a szavaimat, csak mondom, ami jön, ami gondolok. Ebből persze nem kevés bonyodolalom származott már életem során. Mióta anyuka vagyok, kicsit megfontoltabb lettem. Nem lettem kevésbé őszinte, sőt, csak megfogadtam néhány dolgot, aminek a megvalósítása ugyan még nem tökéletes, de szerintem jó úton járok, ezért megosztom veletek. 🙂
1. Ha dühös, mérges, feszült vagyok, igyekszem a lehető legkevesebbet kommunikálni, és miután már a sok indulat kipezsgett, akkor újra végiggondolom, és utána beszélek. Ez számomra egyébként a legnehezebb, hogy várjak a mondandómmal, de többször bebizonyosodott, hogy megéri lehiggadni. 🙂
2. Vannak dolgok, amiket az emberek nem akarnak hallani. Én viszont el akarom mondani. Itt kialakul egy konflliktus, dilemma, hogy akkor mi legyen. Ha nem akarja hallani, hogy oltári ronda lett az új frizurája, akkor nyílván nem dícsérem meg. Ha neki tetszik, akkor kit érdekel, hogy nekem nem?
3. Kívülről néha sokkal jobban lehet látni, átlátni dolgokat, legalábbis ezt a szuper képességet feltételezzük magunkról, hogy jujj de okosak vagyunk, de ez azért csalóka. Volt, hogy igazam volt, és olyan is, hogy nem, ezért csak akkor mondok most már véleményt, ha kérdezik, kíváncsiak rá.
4. Korábban a kegyetlen őszinteség elég jellemző volt rám, most már inkább csak az őszinteség, nem vagyok annyira nyers. Próbálom olyan formában közvetíteni ugyanazt a gondolatomat, amivel nem sértem meg a másikat, nem taposok az egójába, mégis ugyanúgy elmondom a véleményem.
5. Nincs nálam a bölcsek köve. Nem törekszem arra, hogy megoldjam mások problémáját, mert az nem az én dolgom, csak a saját véleményemet mondhatom el, már ha kíváncsiak rá, de mindig hangsúlyoznunk kell szerintem, hogy ez a mi gondolatunk. Azaz jobb talán úgy viselkedni, hogy tényleg belegondolunk, hogy mi mit tennénk a másik helyében. Nem csak a magas paciról kell prédikálni, akkor van hiteled, ha te is azt éled, amit mondasz, ha hasonló helyzetben úgy döntesz, ahogy azt másoknak is tanácsoltad.
+1. Nem kell annyit mások magánéletében vájkálni, inkább a sajátunkkal kell foglalkozni. Ez nem önzőség, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy sokan azért turkálnak mások életében, pletykálnak stb., mert nemakarnak szembe nézni a saját problémáikkal. Legyél ott, ha kellesz, de ne legyél egy túlbuzgó kolonc, aki mindenbe beleüti az orrát! 🙂
Mosolygós napokat!
Lilyogini
