A szerelmesek városa
Verona városáról a két szerelmes híres története jut legtöbbünk eszébe. Júlia házán és az Arénán, az operák helyszínén túl is sok látnivalót rejt magában a város, bár Rómeó és Júlia könnyfakasztó története akaratlanul is a szerelem erejével ruházta fel Veronát. Nem véletlenül hívják a szerelmesek városának.
Veronába sajnos nem indul Magyarországról közvetlen repülőjárat, de könnyedén megoldható az utazás Milánóból vagy Velencéből vonattal. Mindkét helyszínen a reptérről el kell menni a központi vasútállomásig, ott pedig felszállni egy Veronába tartó vonatra. Mi Milánóból tettük meg ezt a majdnem két órás utat.
A pályaudvarról kilépve a legjobb döntés gyalog elsétálni Júlia házáig, hiszen így kellemesen fel tudjuk fedezni a város e részét. Ráadásul egy külön programot jelent egymásba karolva andalogni, míg a szívünk megtelik nyugalommal és vágyakozással.
A Júlia házához vezető úton megtekinthetjük az Arénát, ami valóban impozáns látványt nyújt, főleg ha az előtte fekvő Piazza Bra parkból, a szökőkút mellől csodáljuk. Amikor mi a Piazza Bra park mellé értünk, éppen egy futó rendezvény folyt, így a hangulat fergeteges volt. Szólt a zene, de olyan hangosan, hogy dübörgött a fülünkben, az emberek énekeltek, miközben végigjárták a különböző standokat.
Az Aréna mellett balra a második utcán haladtunk tovább, ahol a leghíresebb világmárkák kirakatai néznek egymással farkasszemet. Az üzletek között megbújik egy hasábburgonyát árusító kis üzlet. Háromféle méretben vehetünk burgonyát, és kérhetünk rá különböző szószokat. Hogy csillapítsuk az éhségünket, vettünk egy közepes adagot, amivel még ketten is jól tudtunk lakni. Nagyon érdekes, sokkal finomabb a burgonya, mint itthon.
Az utca végéig sétálva, majd jobbra fordulva elérkezünk Júlia házához (Casa di Giuliette), ami egy túlzsúfolt kis udvar. Amikor behunyjuk a szemünket, szinte magunk előtt látjuk a két szerelmes történetét, és a lelkünk megtelik szerelemmel. A házban akár egy órát is elidőzhetünk, hiszen készíthetünk képeket Júlia szobrával, felmehetünk az emeletre, hogy kiállhassunk a méltán híres erkélyre, és akár levelet is írhatunk Júliának. A házban ugyanis találunk egy postaládát, valamint több kijelzőt, ahonnan még emailt is küldhetünk a főhősnőnek.
A Júlia házától a Piazza delle Erbe felé van egy csokoládé bolt (Venchi Cioccolato), ahol különböző finomságokkal szolgálnak, és többek között igazi, minőségi csokoládéval. Érdemes ide betérni, ha ajándékban gondolkodsz, vagy ha néhány meghitt percre vágysz a pároddal. Míg kiválasztottuk a szuvenírt az itthoniaknak, megakadt a szemünk a csokis-tejszínhabos epren, ami pont olyan ínycsiklandó, ahogy hangzik. Elsőre nagyon édesnek tűnt, de az eper elveszi a csokoládé émelyítően édes ízét.
November végén jártunk a városba, így az utunk a csokoládé mennyországtól a Piazza delle Erbe felé vezetett, ahonnan a Via della Costa utcán keresztül eljuthatunk a Piazza dei Signori nevű térhez. Ez ad otthont a karácsonyi vásárnak. Számos stand között bóklászhattunk, miközben fejben már az ünnepeket tervezgettük. Csodás karácsonyfadíszeket, szárított illatosítókat, minőségi, szárított teákat és számos más dísztárgyat kínáltak a turistáknak és a helyieknek egyaránt. Az egész teret belengte a karácsony illata. A tér túlsó végébe egy kis ház is állt, ahol több fából készült, kézműves szépséget is találtunk. Narancsos-gyömbéres szárított teával tértünk haza. Természetesen a vásár zsúfolt a helyiek és a turisták tömegétől, de ennek ellenére is élvezhető. A Palazzo del Mercato Vecchio kis udvarában is találtunk még standokat.
Sajnos csak egy napunk volt, hogy kicsit kivehessük a részünket a veronai forgatagból, de így is hasznos tapasztalatokkal, élményekkel és azzal az elhatározással tértünk haza, hogy még egyszer visszalátogatunk, de akkor már hosszabb időre.
Ludányi Bettina
