Eredetileg Kaposvárra indultunk, de annyira hívogatott Krisna-völgy, hogy nem is akartam legyőzni a csábítást, és elkanyarodtunk Somogyvámos felé. A Balatontól harminc kilométerre található a 260 hektáros farm, ahová már régen húzott a szívem. Egy hétfői nap és a nyaralás első kirándulása ide vezetett.
Tudtam, hogy kivételes élményekben lesz részem, és már a kapunál éreztem, hogy jó helyen vagyok. Még nem lehetett semmit látni, csak a farm bejáratát és egy kis ösvényt, amely ki tudja, hová vezet. Egy látképen magyarázta el egy szerzetes, hogy mi, hol van és merre érdemes menni. Hát elindultunk egyenesen a templomhoz, hiszen minden órában vezetés indul a nyári időszakban. Két elefánt-szobor, egy jobbról, egy pedig balról üdvözölte a látogatót. Egy mezítlábas fiatalember fogadott azzal, hogy van még pár percünk az indulásig, addig nézzünk szét. Szépen sütött a nap, mindent a legjobb formájában tudtunk meggusztálni. Kellemes tavacskák, növények és szentélyek övezték az épületet, amely háta mögött a kertészet látható.
Aztán tíz órakor cipőnket az ajtó előtt hagyva bementünk az előtérbe, ahol egy kedves szerzetes tartott bevezetőt a völgyről. Háta mögött színes fotókkal díszített tabló segítségével mutatta be az itteni életet. Már alig vártam, hogy elinduljunk, mert egy kicsit bekukucskálva a folyosóra érdekes világ tűnt fel. Egy ablakos átjárón közelítettük meg a szentélyt, amely az egész farm középpontja. Az elképzelhető összes szín és forma elénk tárult, kicsit bele is szédültem, ahogyan körbehordoztam tekintetem a számos figurán és szimbólumon. Két pólusa van a helyiségnek, az egyikben található a szentély, a másikban pedig Sríla Prabhupád szobra. Ő az az ember, aki 1965 után világszerte elterjesztette ezt a vallást, több mint száz templomot alapítva. A mantrájuk, amelyet a Hair című filmből bizonyára ismer mindenki, egy nagy táblán van kifüggesztve a turistáknak, akik egy egyperces fohásszal belekóstolhatnak a meditációba. Mindeközben a szentélynél nők, férfiak és gyerekek nem zavartatva magukat általunk, sürgölődnek a szobrok körül. Itt, kérem szépen, folyik a mindennapi élet, nekik ez egy ugyanolyan délelőtt, mint a többi. A kedves szerzetes megszólaltatta a hangszereket is, és egy hatalmas legyezővel meg lehetett legyezgetni a szobrokat, hogy ne legyen melegük ezen a nyári napon. Én nem mertem.
A méhészkedés is fontos pillére az itteni gazdálkodásnak, évi egy tonna mézet termelnek Krisna méhei. Emellett kaptárkészítéssel, virágporgyűjtéssel és apiterápiával (méhészeti termékekkel való gyógyítás) is foglalkoznak. Ennyi mézet természetesen nem tudnak elfogyasztani, bevételi forrást is jelent ez számukra.
Ezek után az egész csoport bezúdult az étterembe, és nagy meglepetésemre, mindenki megkóstolta a konyha gyümölcseit. Minden étel vegetáriánus, hiszen a Krisna tudatú hívők nem esznek húst. Senki nem maradt éhes, főleg a különleges rózsavizes limonádé volt kuriózum, legalábbis számomra. Kedvem lett volna mindent végigkóstolni, de sajnos nem eshettem neki a gusztusos ételeknek.
Következő állomás az iskola volt, ahonnan éppen akkor özönlöttek ki a gyerekek, amikor odaértünk. Azt írtam, özönlöttek? Mind az öten? Plusz a tanár bácsi. Bent szintén egy szerzetes fogadott minket, aki nem tudom, honnan lépett elő, de majdnem fenékre ültem, mert éppen a cipőmet vettem le, egy lábon egyensúlyozva. Megnéztük a fél tanteremnyi tornacsarnokot, az emeleten a termeket. A lépcsőn felérve elénk tárult egy kicsinyített szentély, ami pontos mása a nagynak. Minden reggel a gyerekek takarítják és díszítik fel. A tanórák igaz később kezdődnek, ám sokkal tovább is tart a tanítás. Nyáron is csupán néhány szabad hetet kapnak a gyerekek, a többi meleg hónapban főleg kézműveskedéssel foglalkoznak. Az intézmény akkreditált és tervek szerint középiskola is fog működni ugyanitt, amennyiben felnőttek a mostani kicsik. Iskolai túránk végén a lépcső előtt beszélgettünk még egy kicsit, közben a gyerekek visszatértek. Mindegyik illedelmesen köszönt és látszott, hogy megszokták a látogatókat.
Azt még nem említettem, hogy felmentünk a tetőre is, ahonnan szinte az egész farm látható. A tehenek is arra kószáltak, amelyek fontos szerepet töltenek be a völgylakók életében. Úgy tartják, hogy ez az állat, olyan, mint egy anya, mert tejet ad nekik. Így nem ölik le, csak a tejéért tartják, amiből sajtot vagy joghurtot is készítenek. Krisna kedvenc állatai ők.
Kifelé menet még egy utolsó pillantás erre a csodaszép kertre és vallási központra, amely lehet, hogy tőlünk nagyon távoli, azért egy kicsit közelebb merészkedhetnénk, és néhány szokást, valamint a természet szeretetét és az ahhoz való hozzáállásukatazért átvehetnénk a bentlakóktól.
A Krisna-tudat a hinduizmus egyik ága, amely az öt világvallás (brahmanizmus vagy hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzalizmus, kereszténység, iszlám) egyike. Fő erényeik a tisztaság, kegyesség, igazságosság és a lemondás. 150 szerzetes él itt, többen családosan. Igyekeznek önfenntartók lenni, bár a rizstermelésbe nekik is beletörik a bicskájuk.
Wágner Réka
www.helikonline.hu
