Az aloét szanszkritül „kumarinak” hívják, amelynek a jelentése „istennő”. Ez a tisztelet nem véletlen. Az indiai nők időtlen idők óta használják szépségük megőrzésére, hiszen mindennapos használata késelteti az öregedés tüneteit. A nők szervezetére gyakorolt vitalizáló és tonizáló hatását az ájurvédikus orvoslás ösztrogén képző sajátosságával magyarázza.
Óegyiptomi feljegyzések szerint Nofretiti és Kleopátra használta ránctalanító, tonizáló és gyógyító hatása miatt. De nevezik az aloét Vénusz ajándékának is. Láthatjuk mennyi kultúra használta és tisztelte ezt a növényt.
Mára közismert, hogy az aloe (Aloe Vera) rendkívül sok módon felhasználható növény, hiszen teákhoz, kozmetikai készítményekhez és táplálékkiegészítőként egyaránt használják. A leveleiben található nyálkás anyag sebforrasztó, hámosító, a hagyományos kínai orvoslás szerint „yin tonik”. Felhígított nedvét enzimműködés serkentő hatásáért fogyasztják. Leveleinek szárított pora pedig elsősorban hashajtó és epehajtó hatású.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ez a növény valaha a forró égövi országokban élők számára volt elérhető, míg ma mindenféle formában, mindenhol elérhető a világon. A méregdrága termékektől az olcsó kozmetikumokig jelen van a piacon. Arról azonban ritkán hallunk, hogy otthonunkban is nevelhetünk magunknak, a kisebb növényeket beszerezhetjük már párszáz forintért. Át kell teleltetni ugyan, de ha vigyázunk rá, méretes növénnyé nőhet. A méregdrága készítmények helyett pedig tiszta adalékanyagmentes házi szépítőszerekhez juthatunk a jóvoltából.
A legegyszerűbb módja az alkalmazásának, ha a leszedett levelet kettévágjuk és a levelet belsejével, a kezelt bőrfelületre fektetjük. Arcpakolásként használhatjuk a levélből kivágott húst. Aloés pakolásunkat dúsíthatjuk más anyagokkal keverve, például túróval, joghurttal, mézzel, gabonaliszttel.
Bánki Viktória
mamasita.hu
