A sokak által kedvelt játék, ami már nem csak a romkocsmák elengedhetetlen kelléke lett, hanem egyre több munkahelyen és fesztiválon is ráakadhatunk. Otthonunkba könnyűszerrel beszerezhetünk egyet elég kedvező áron, de az unalmas iskolai szüneteket is feldobhatja pár percnyi csocsózás. Habár az első játékváltozatok már az 1880-as években megjelentek Németországban és Franciaországban, a ma ismert csocsó, egy spanyol férfihoz köthető.
Alejando Campos –ismertebb nevén Finisterre-. A spanyol polgárháború alatt alkotta meg az asztali focit.
Történelmi kitekintő
Rövid kitekintésként érdemes megjegyezni, hogy a spanyol polgárháború (1936-39) a legmegrázóbb esemény volt a spanyol történelem utolsó századában. A két világháború közötti korszakban politikai és társadalmi problémáktól szenvedett az ország. A második Spanyol Köztársaság kikiáltása után a ’36-os választásokon a baloldali erők szövetsége, a Népfront győzött. Válaszul a tábornokok egy csoportja (Francisco Franco vezetésével) felkelést robbantottak ki a kormány ellen. Ebből pedig az országot két részre szakító háromévnyi polgárháború kerekedett. Társadalmi rétegeket fordított egymás ellen, családokat szakított szét. Manuel Rivas: A pillangók nyelve című alkotásából érezhetjük át legjobban az akkori mindennapokat. Egy kisiskolás gyermek szemszögéből mutatja be a megrázkódtatásokat, amiken családjával keresztül kellett mennie. A háború kimerítette az ország erőforrásait is és megnőtt a munkanélküliség, csaknem 24 millió lakos került mély szegénységbe. Sokan Mexikóba, Argentínába menekültek, de így is 190 000 politikai áldozatról és körülbelül félmillió halottról tudunk a 3 év alatt.
A jótékonyság a nehéz időkben még szebb tett. Ezzel Alejandro Campos is egyet értett. A polgárháború idején a kórházak állandóan tele voltak sebesültekkel, kiváltképpen gyerekekkel. A borzalmas időkben nekik és a lábadozó katonáknak, egyetlen apró örömet az a pár perig tartó labda utáni futkározás jelentette. Sokakat azonban még ettől is megfosztott egy-egy sérülés. Egy alkalommal, Madrid bombázása során Finisterre is olyan sebet kapott, ami hosszabb időre ágyhoz kötötte. Ekkor támadt, azaz ötlete, miszerint a futballt lábak használata nélkül, kis méretben is ki lehetne vitelezni. Egy helyi asztalos segítségével a ping-pong asztal mintájára megépítették az első csocsó asztalt. Finisterre elsősorban a kórházakban lábadozó fiúknak szeretett volna örömet okozni, így nekik készítette el a próbamodellt. Annak ellenére, hogy nem tudtak kimenni a szabadba, ők sem maradtak ki a játék örömeiből, sok-sok gyermek arcára varázsolt mosolyt és adta vissza számukra a reményt. Ahogy bebizonyította, hogy sántán vagy lábak nélkül is tudnak focizni, sok-sok fiatal számára adta vissza a szikrát, miszerint bármi lehetséges. Azt hiszem, mindnyájan tanulhatunk Finisterrétől, hisz nem csak kiváló feltaláló, de empátiában és jólelkűségben is gazdag ember volt. Az elmondások alapján 1937-ben szabadalmaztatta találmányát, de annak papírjait egy viharban elveszítette.
Ezzel közel azonos időben, több országban is találhatunk hasonló feljegyzéseket. 1923-ban például az Egyesült Királyságokban Harold Searles Thorton neve alatt vált ismertté a játék. Hogy ki volt a legelső feltalálója és melyik ország vallhatná hivatalosan is magának ezen nagyszerű találmányt valószínűleg sohasem tudjuk meg. Több forrás is tanúbizonyságot tesz valamennyi hitelességéről. A spanyolok tehát ezt is beírhatják maguknak abba a hosszú sorba, ami azokból a találmányokból áll, amikkel megajándékoztak minket. Hisz ha csak a felmosót említem, ami minden nő életét megkönnyíti, vagy az eldobható injekciós tűt, ami az egészségügyi higiénia fejlődésében játszott nagy szerepet, vagy a gyerekek kedvencét a chupa-chups nyalókát. Most pedig itt a csocsó, ami a legnehezebb időkben nyújtott segítő kezet, mára már pedig a világon mindenhol ismert szórakozássá és sportversennyé nőtte ki magát. A lehetőségek tárháza végtelen, kitudja, legközelebb mi eredményez egy új találmányt. Megéri résen lenni.
Tamás Anett
