Az 1820-as években hazánkba érkező szokás, mely szerint minden esztendő december havának 24. napján rendre felékesítik a szobába beköltöztetett örökzöld ágakat, kis fákat, feltehetően német hatásra hódította meg a magyar polgári otthonokat.
Báró Podmaniczky Frigyes, azaz a Pepita báró visszaemlékezései szerint édesanyjának köszönhetjük, hogy a karácsonyfa a téli ünnepkör egyik főszereplője lett hazánkban is.
Az 1840-es évek közepére aztán már szinte minden polgári család otthonában feldíszített, gyümölcsökkel, dióval ékesített örökzöldek jelezték az ünnepet.
Ezekben az időkben a befagyott Duna jegét már hetekkel korábban ellepték a fenyőárus legények, a kereskedők is hamar felismerték a komoly üzleti lehetőséget, és hirdetményekben csábították vásárlásra az urakat és hölgyeket: aranyos holmikat kínáltak, tollas kalapokat, szépen kötött képes könyveket, porcelánterítéket.
Az 1920-as években, a Tolnai-féle lexikon szerint, karácsony estéjét már mindenfelé megünneplik, s hozzá különböző nemzetek szerint különböző szokások tartoznak, sőt „a népnél, néha a műveltebb osztálynál is különböző babonák és szokások fűződnek”. A falusi betlehemesek a jászolban fekvő kisded Jézus alakját hordják körül, énekkel köszöntenek be a házakba, ahol megajándékozzák, megvendégelik őket.
Közép-Európában ekkorra már szinte mindenütt állítanak fát a lexikon szerint, kivéve Olaszországban és Franciaországban, ahol a gyerekeknek ajándékokat illik adni. „Angolországban a jó ismerősök K.-estén szeretetlakomára gyűlnek össze, a földíszített asztal felett fagyöngy csüng a mennyezetről s ez alatt a nők és férfiak szabadon megcsókolhatják egymást.”
Hozzánk Berlinen és Bécsen át vezetett az útja a feldíszített fának, és máig nem halványodott a népszerűsége. Ma már szinte minden családban ott díszeleg a felöltöztetett örökzöld, csillogó angyalkák, sztaniolba bújt szaloncukrok, apró fények teszik emlékezetessé az év legszebb ünnepét.
Érdekesnek találtad a cikket? Akkor oszd meg barátaiddal is!
(Forrás: metropol.hu)
