Valentin nap – vagy Bálint nap – környékén mindig jobban figyelem az embereket. Elgondolkodva nézem a párokat, azon gondolkodom, hogy a páros férfi tagja vajon melyik kategóriába tartozhat. Ördög vagy angyal? Ez egy olyan sarkalatos kérdése a világnak, hogy nehéz a megfelelő választ megadni rá. Hogyan választ az ember lánya, mikor dönteni kell? Honnan van az a bizonyos receptor, amivel ki tudjuk választani, mi nők, a rossz fiút? Miért ők vonzanak bennünket? Az első fiú, akit meglátunk az oviban, na, ő sem az a szépen ülős és csendben játszó típus. Biztos, hogy a csoport közepén álló, állandóan a sarokba kerülő kis srác lesz a befutó. Persze kamaszkorban sem döntünk másképp. Akkor is az kell nekünk, aki nem a tanárok kedvence, akit a folyosón mindig rajongók vesznek körül. Aki természetesen nem a kitűnő tanulók között van. Talán azért, mert olyan dolgokat tesz meg csupán azért, mert azt gondolja, hogy az jó buli. Talán azt az énünket próbáljuk meg megtalálni benne, amit nemes egyszerűséggel lázadónak hívunk. Aztán néha hezitálunk az évek alatt, hogy mi is a jó döntés. Számos sóhaj elhagyja a szánkat, amikor felfedezni véljük a következőt. Ott állunk, és próbáljuk elnyomni magunkban az ész hangját, hogy megint csalódni fogunk, megint lesz egy rakás álmatlan éjszakánk. És mégis, újra és újra meghozzunk azt a bizonyos döntést, amivel egy újabb rossz fiú mellett tesszük le a voksot. De eljön az a pillanat, amikor már tudjuk, hogy a jó fiú lesz az, aki férjként és gyermekeink apjaként mellettünk lesz. Aki a női lélek számára az értéket képviseli. Aki a nők álmát valóra váltja majd. Persze titokban arról álmodunk, hogy egy kicsit ő is rossz fiú lesz. De az álomból felébredve tudjuk, jól van az úgy, ahogy van. Nagy valószínűséggel a boldogság titka abban rejlik, hogy az angyal mellett döntünk. Szerintem válasszunk egy olyan angyalt, aki a kedvünkért néha ördög lesz!
Kissné Deczki Natália
