A lándzsás útifüvet nyálkaoldó és köhögéscsillapító szerként alkalmazzák légúti hurutok esetén, ritkábban száj- és toroknyálkahártya-gyulladás (öblögetés és gargarizálás formájában), gyulladásos bőrelváltozások ellen (borogatásban). A népi gyógyászatban ősidők óta használják a friss leveleket vagy a présnedvet sebek gyógyítására és rovarcsípéseknél bőrnyugtatásra. Feltehetően az aukubin, az acetozid és a nyálka-poliszacharidok felelősek a növény antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatásáért. Ezenkívül véralvadást elősegítő hatását is igazolták. A magot duzzadóképességénél fogva ritkán laxatívumként használják.
Tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Jó nyálkaoldó és köhögéscsillapító. Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott. Borogatás, gargarizálószer: Csészénként 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet leöntünk hideg vízzel, gyakori kevergetés mellett 1 órán át állni hagyjuk. Alkalmazható a száj és toroknyálkahártya, illetve
a bőr gyulladásainak kezelésére.
Az aukubin hatóanyagnak és a nyálkaanyagoknak köszönhetően az útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, ezért például összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Használják gyomorégés és légúti hurut ellen is. A száj-, toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.
Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleges alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!
