Egy bölcs ember egy társaságban elmondott egy viccet. Mindenki hisztérikusan nevetett a poénon. Sokaknak még a könnyük is kicsordult a nagy nevetésben.
Látva a reakciókat a férfi újra elmondta a viccet.
Még ekkor is nagy tetszést aratott, azonban már kicsit kevesebben nevettek.
A viccmesélőt ez nem bátortalanította el, újra és újra elmondta a viccet, egészen addig, amíg végül mindenki unott fejjel reagált a csattanóra.
A társaság tagjai láthatóan nem értették, mi szükség van erre, zavartan, tanácstalanul néztek a férfira, hogy miért csinálta ezt.
A férfi ekkor elmosolyodott és azt kérdezte:
„Nem tudtok újra és újra nevetni ugyanazon a viccen, de akkor miért tudtok ugyanazokon a dolgokon siránkozni örökkön örökké?”
Azt hiszem, nekünk, magyaroknak ez a történet különösen megszívlelendő. Ahelyett, hogy folyton ugyanazokon a problémákon kesergünk, attól azok még nem oldódnak meg. Ne csak siránkozzunk, attól nem lesz jobb!
Egyetértesz? Akkor ne felejtsd el megosztani!
