Hajnalban a kutyám keltett, nagyon nyüszített, kénytelen voltam tudomásul venni a félreérthetetlen jelzését, hogy ki akar menni. Ránéztem az órára és hajnali négy volt. Nem állítanám határozottan, hogy maradéktalanul jókedvem volt, de ő nem tudna olyat kérni tőlem, amit ne tennék meg.
Lementünk és a legcsodálatosabb hajnali sötétség fogadott, amit eddig megéltem. Csend és béke honolt, a házak nyugodtan pihentek, a kertek a sötét mélyén értek véget. Az égbolt sötétjén a csillagok szikrázóan ragyogtak, s a hold udvara a leggyönyörűbb ködburok volt, amit valaha láttam. Éreztem, ahogy a félelem mögém lopakodott, s a nyakamba fújta jeges leheletét. Odafordítottam a fejem, és rámosolyogtam, ez a látvány annyira magával ragadó volt, hogy elillant belőlem az, hogy valaha féltem a sötétben. Jocky kutyus vezetett, hirtelen mindent fel akart fedezni, a szagok vonzották, mint engem a látvány, így engedtem, hogy csak úgy legyek és történjenek velem az események. Egy fának támaszkodtam, s mikor úgy éreztem, hogy elveszek az égbolt tisztaságában, behunytam a szemem. Éreztem magam alatt a fát, ahogy boldogan ölel magához. Éreztem a talpam alatt a puha, saras földet, s húz magába, mintha egy mocsár kellős közepén állnék. A félelem hideg szellő alakjában még ott ólálkodott körülöttem, de nem mert közelebb jönni. Nem engedtem. S a „mocsár-érzés” sem riasztott meg, azt éreztem, ha elsüllyednék, annál szebbet nem is kívánhatnék, mert így a testébe fogadna a Földanya, s védelmezően körülölelne. S most először életemben úgy éltem meg a Földanya biztonságot adó ölelését, hogy ez az élmény a sejtjeimig hatolt. Ez az érzés már visszavonhatatlanul a testem részévé vált, s bár nem nyelt magába a Föld, egy párhuzamos valóságban mégis teljesen Eggyé olvadtunk. Hirtelen megéreztem a saját testemet is, éreztem, ahogy dobog a szívem a mély csendben, talán még hallottam is. A vér úgy zúdult az ereimben, mintha egy vízesés készülne elsöpörni mindent, ami az útjába áll. Az orromon keresztül érkező hideg levegő forgószélként söpört végig bennem, hogy felkapja a kétséget és bús társait, akik a szétválasztottságban hisznek. Ráéreztem a Föld ritmusára, és átvettem ezt a szent ritmust. S abban a pillanatban, amikor az élmény a valóságba lépett, Jocky megrántotta a pórázát, az ajkam egy hangos sóhajra nyílt, hogy a forgószél szabadon távozzon belőlem. Hevesen vert a szívem, lábaim már mozdultak, hogy kövessék Jockyt, aki már befelé vette az irányt. Még hátranéztem egyszer a fára és az előttem elterülő földre, láttam, ahogy nyújtózni kezd a természet, ahogyan készül egy új reggelre, hogy minden erejével segítse az életünket. Bennem már az örök bölcsesség lángja égett, hogy bármi is történjen velem az életben, a Földanya mindig velem lesz, és gondoskodik rólam. És benne ugyanez a fénypont gyúlt ki, mert most már ő is tudja, hogy én is gondoskodom róla. Ahogy megláttam benne az én fénypontomat, ráérezhettem a fényhálóra, amit nap nap után sző, amellyel nem magát, hanem minket véd, és minket embereket kapcsol össze. A meghatottságtól megtelt könnyel a szemem, és elfogytak a szavak, amivel leírhatnám annak a pillanatnak a reményteljes varázsát, és a hálát, amiért rátaláltam erre az élményre.
Kammerer Edina Bliss
www.blissragyogas.hu
