Egyszer azt kérdezte tőlem egy kedves ismerősöm, hogy nem unom még a salsa-t? Nincsenek mélypontok, amikor a hátam közepére sem kívánom? Ő is táncol, de most éppen abban a korszakábanvan, hogy nem találja már meg azt az örömöt, ami korábban megvolt. Persze nála azért más, mert hobby táncos, nem tanár, nem a foglalkozása a tánc, hanem a szórakozása. Így nyilván más az is, ha a lelkesedése alábbhagy.
Más megélését nem tudom elmondani, csak ahogy mindig, a saját tapasztalatomat, és az abból leszűrt dolgokat.
Szerintem a következők kellenek, ha bármit hosszú távon akarsz csinálni:
1. szeresd, amit csinálsz
2. legyenek céljaid
3. találd meg a kihívást
4. legyen motivációd, és tudj megújulni
5. nézz szembe a hiányosságaiddal, és dolgozz rajtuk
6. kitartóan, és alázattal végezd a feladataidat
7. teremts valami értékeset, amivel mások javát szolgálod
Amikor elkezdtem táncolni, először nekem is hobby volt, heti egyszer, aztán egyre inkább szenvedéllyé vált, ami nem csak a tánc iránti szeretetemről szólt, hanem egy erőteljes kompenzálás is volt az életemben, mégpedig a „nem találom a helyem” korszakomé. Sokan kezdenek el emiatt táncolni, vagy nincs párkapcsolatuk, vagy éppen szakítás utáni lábadozásról van szó stb. Nekem is benne volt ez utóbbi is, de aztán tényleg beleszerettem, és ezért tart már ennyi ideje. Azok, akik csak kompenzálás, hovatartozás, párkeresés miatt jönnek, azok egy idő után el is maradoznak, ha nem alakul át ez az érzés, vagy nem egészül ki valódi tánc-szeretettel.
Break
Az első mélypontom másfél év után volt, akkor majdnem abbahagytam. Én ugyanis már azt hittem magamról, hogy
hű, de szuper vagyok, aztán Bali és Tomi, hogy visszarántsák kicsit az egómat, felvettek videóra. Na, volt is megzuhanás, és azt hiszem, a szerénység és alázat leckéjét rendesen meg is tanultam. Szinte el sem hittem, hogy ilyen béna vagyok másfél év után, pedig az voltam.
Ezt követte egy nagyon kemény időszak. Minden nap táncoltam, minden nap gyakoroltam nagyon hosszú ideig.
Sikerült kijutnom külföldre kubai tanárokhoz, és Kubába is, ami nagy lökést adott nekem.
Nem lehet állandóan 100%-on égni, és bizony volt, hogy úgy éreztem, nem vagyok elég lelkes, ha órára kell mennem. Ilyenkor kell, hogy az ember motivációt találjon magának, célokat kell kitűzni, és el kell érni azokat lépésről lépésre. Létrejött a Sabor y Tumbao ladies’ style workshop sorozat, melyre pillanatok alatt elkeltek a
„jegyek”, és mind a 9 workshopom telt-házas volt. Az első ilyen workshopra két évet készültem…
Majd a workshopok közben és után is egyre többet jártam külföldre is a tanáraimhoz magánórákra, és most már a ladies’ style vonal, amit viszek a Fuerte-ben, páros órákra be-belátogattamasszisztálni a fiúknak, de saját csoportot nem vállaltam.
Aztán nekem is kellett valami új lendület, és létrehoztam a Sabor y Tumbao ladies’ style fellépő csoportunkat, akikkel két hónap munka után már 2. helyezést értünk el a hazai legrangosabb nemzetközi salsa versenyen, majd egy évvel később első helyet, és akkor a kategória legjobb koreográfusának szóló díjat is én kaptam.
Közben beköltözött a pocakomba, majd megszületett a kisfiam, aki a táncos életemet gondolom érthető módon háttérbe szorította. Ez pont így volt tökéletes.
Ma is, akárcsak korábban, azt gondolom, hogy a fejlődés nagyon fontos a táncban. A saját táncomon is folyamatosan dolgozom. Van, amikor többet sikerül gyakorolnom, és van, amikor sajnos nem annyit, amennyit szeretnék. Van bőven még mit fejlődnöm, hiszen ez egy végtelen út, de ez nem frusztrál, hanem motivál. Egy évtizede foglalkozom hivatásszerűen a tánccal, és sikerül mindig megújulnom, és mindig megtalálnom azokat a
céljaimat, motivációmat, ami átsegít a nehezebb időszakokon.
Nem állítom, hogy mindig könnyű volt, és a kezdeti gyors,és látványos fejlődés ma már másként működik, egy-egy újabb lépcsőfokért néha hónapokat kell dolgoznom nagyon keményen. De tovább kell mennem ezen az úton, mert kötelességem mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbbet adjam a diákjaimnak, ez pedig csak úgy lehetséges, ha én is egyre jobb vagyok, és hitelesen tudom képviselni azt, amit tanítok.
Most azonban nem felejtem el egy pillanatra sem, hogy az anyaságé a főszerep. Ezzel együtt viszont eljött az idő, hogy többet vállaljak, és ezzel is támogassam a Salsa Fuerte-t, és lehetőséget biztosítsak a lányoknak, nőknek, hogy az én segítségemmel még jobb nők legyenek. A parketten, és azon kívül is. Szeretettel várlak benneteket az óráimon!
Polgár Lili / Salsa Fuerte
www.salsafuerte.hu
