Ha dühösek vagyunk valakire, előbb-utóbb kiabálni kezdünk. Mi lehet ennek az oka? És mit tehetünk ellene?
Egy hindu bölcs elment a Gangesz folyó partjára tanítványaival. Rögtön felfigyeltek egy családra, akik mérgesen kiabáltak egymásra.
A bölcs odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: “Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: “Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
“De miért kiabálunk, amikor a másik ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is…” – kérdezte a bölcs.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a bölcs így szólt: “Mikor az emberek mérgesek, idegesek, a lelkük eltávolodik a másiktól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot, kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hiszen a távolság is egyre nagyobb.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak. Halkan beszélnek, néha csak suttognak, sőt, van, hogy már egy pillantás is elég, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz.”
A bölcs tartott egy kis szünetet majd újból ránézett a tanítványaira és ezt mondta: “Ezért amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne kiabáljatok, ne mondjatok meggondolatlan dolgokat, különben egyszer eljön a nap, mikor már akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek soha többé nem talál vissza egymáshoz.”
Megérintett a történet? Akkor oszd meg másokkal is!
