A Nőként élni és értékesnek lenni, a magunk és környezetünk számára című cikkem a márciusi számban jelent meg, a
március 20-án megjelenő Nők lappjában olvastam V. Kulcsár Ildikó cikkét, ami kínálta a lehetőséget, hogy tovább
gondoljam azt, amit már megfogalmaztam, leírtam.
Mi jár neked – Nők Lapja Témája bevezetője azt sugallja, hogy mi nők nagyon küzdünk, dolgozunk, sokat adunk, és
cserébe nem kapjuk meg azt, ami járna. Így igazán optimista vélemény az, hogy nőnek lenni jó a konklúzió szerint. A cikk
szerint a nők csapdában érzik magukat a külső kényszerek miatt – pl.: lakáshitel – és nincs pihenésre, kikapcsolódásra
lehetőségük. Aztán bemutatja, hogy a korunkban lezajló változások, új világképet, igényeket hoznak létre. Ezek viszont,
mint a pelenkázó, macsó, jól kereső férfi ritkán teljesülnek a nők életében. C. Molnár Emma foglalja végül össze és
magyarázza a történéseket. A nők ma emberek szeretnének lenni ezzel viszont lemondanak női minőségükről, mert olyan
nincs, hogy napközben kemény, férfiakkal egyenrangú ember valaki és este átbucskázik a fején és nővé változik. Itt
tulajdonképpen eljutottunk a márciusi cikkem alap dilemmájához. A ma világában, hogy lehet nőként értékesnek lenni,
hiszen a nők válasza erre, az, hogy emberként viselkednek, viszont ezzel nem tudják feloldani a problémát, amit az is
bizonyít, hogy a nők által egyik legkedveltebb havi lap foglalkozik ezzel a témával.
Merre érdemes tovább menni? Hol érdemes kutakodni a megoldás felé? Szeretnék, ötleteket kínálni azok számára, akik
változtatni szeretnének jelenlegi helyzetükön. Semmiképp nem gondolom, hogy járható út, ami a „jár nekem”
gondolatból fakad. Ha azt gondoljuk, hogy a dolgok, járnak nekünk, az csak csalódottságot, keserűséget, vagy dacot
szülhet. Abban hiszek, hogy mindenki tehet saját magáért, és így változtathat. Változtathat saját magán, ami a
környezetének viszonyulását is megváltoztatja.
Sokszínű ötletek feltárására egy interjú sorozatot szeretnék készíteni, nőkkel, arról, hogy nekik milyen megoldásaik
vannak a fent említett problémára.
Márkus Zsuzsannát kérdeztem, aki építészként végzett és dolgozott, egészen a gyermekvállalásig, majd 5 év otthonlét
után felmerült az igény a családban, hogy vissza kell térjen a munka világába, pénzt keresni. Úgy érezte, hogy nagyon
nagy problémával áll szembe. Építészként nem szeretett volna újra dolgozni, még akkor sem, ha létezne olyan munkakör,
ahol a leterheltség mellett, el tudja látni kisgyermekeit, mivel nem szerette volna elveszíteni az elmúlt 5 évben
megtapasztalt másik világot, ami segített neki nőként teljesnek lenni. Az elmúlt fél évben kereste az útját, ami megoldás
kínálna erre a kettős dilemmára és úgy tűnik, számára formálódik a megoldás.
Mit emelnél ki az olvasók számára, mi jut eszedbe az olvasottakról?
Összességében a női energia mássága fogott meg engem. A szerepek különbsége.
Én is sokmindent végigjártam már a szerepeket illetően a kapcsolatomban, míg végül lett egy színtiszta leosztás, az
eredeti női-férfi szerepek között: anya gyereket nevel és háztartást vezet, apa helytáll a munka világában,
családfenntartó. Így nagyon jól működik a női-férfi szerep, illetve az energiák, de a saját igényeim is ennek kis
elmozdítása felé vittek.
Vagyis részt akarok venni a világ dolgaiban, de igen, valóban nőként. Nem beállni a csatamezőre, hanem képviselni egy
teljesen más, finomabb energiát, hitet. Hiszen mi vagyunk az oszlop, a kívül lágy, belül erős, lélekben erős
családösszetartók! Nem véletlenül a mi helyünk a családi tűzhely, ami hagyományosan a ház és a család középpontja volt.
Mi vagyunk a lélek, az érzelem, az intuíció, a hit, mindaz, ami nem lineáris, nem racionális, nem e világ által elfogadott
működés.
(És éppen itt van a probléma, ezért mondják, hogy férfivilágban élünk, bal-agyfélteke központú világban, ahol
mindannak, ami eredendően női minőség, nemhogy helye nincs, de még létjogosultsága is csak hallgatólagosan. Elnéziknekünk a másságunkat, de leginkább csak az „érthetetlen hülyeség” kategóriában. És azt hiszem, épp ez a féloldalasság
fordítja egyre többek figyelmét a megtagadott női minőségek felé.) A mi családunkban már megkapta méltó helyét és
értékét a női oldal, hiszen csak így tud működni hosszú távon jól egy család. Mindenki azt teszi bele, amit ő tud, és a két
oldal gyönyörűen kiegészíti egymást.
Mit értesz azon, hogy nőként élni, és hol ütközik ez az általad ismert munka világával?
Hogy mit jelent számomra nőnek lenni? Megtalálni és éltetni magamban az összeköttetést földdel és éggel. Ez olyan
energiaáramlást folyamatosít bennem, ami mentén élni tudom a nőiességemet. (Ez egyfajta elengedettség, oldottság,
hagyni, hogy történjen az élet a kitűzött céljaim érdekében.)
És hogy a munka világával hogyan fér ez össze? Azt hiszem, a női minőségek alkalmassá tesznek az emberekkel való
munkára, hiszen ott mindenképpen szükség van empátiára, kommunikációra, magas érzelmi intelligenciára. Én személy
szerint ebben találom meg önmagam, és szeretnék kifejezetten a női oldallal, nőkkel dolgozni, és támogatni mindazt, ami
a családokkal kapcsolatos. Semmiképpen nem szeretnék visszatérni a hagyományos alkalmazotti létbe, mivel azt nem
nőknek, pláne nem családanyáknak találták ki. Sok anyatársammal egyetemben nekem is az a legnagyobb gondom,
hogy hol van olyan munka, ami mellett a gyerekeink nem szenvednek hiányt belőlünk, érdemben ott tudunk lenni a
mindennapjaikban, az életükben. Azt hiszem, hogy nincs ilyen munka (vagy csak nagyon kevés), csak ha csinálunk
magunknak.
Alternatív utakat keresünk, és próbálunk egyensúlyt tartani a világ és kis családunk szükségletei és igényei között.
Hogy valósítod meg a mindennapi éltedben azt, hogy nőként értékes és megbecsült vagy?
Értékesnek és megbecsültnek attól érzem magam, ha a fentebb említett minőségekben mozgok. Vagyis első a család, a
családtagok lelki, érzelmi támogatása, aztán pedig használom a kommunikációt, kapcsolatokat építek, szervezek,
használom az empátiámat, végül pedig mindazt, amit a női energiáról eddig megtapasztaltam és megtanultam, és
igyekszem mindezt mások épülésére továbbadni mindazoknak, akik kérik. Számomra ezt jelenti nőnek lenni.
Az elmúlt fél évben milyen utakat jártál végi, hogy eljuss a saját megoldásodig?
A gyerekekkel való itthonlét engem nagyon eltávolított a világtól, nagyon zárt életet éltem. Egy évvel ezelőtt úgy
döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, szükségem van társasági életre, barátokra, így elkezdtem kiépíteni egy
ismerősi-baráti kört (ami korábban azért nem létezett, mert időközben más városba költöztünk). Bekerültem egy
nagyszerű társaságba az Otthon Segítünk Alapítvány által, ahol sok kisgyermekes anyukával ismerkedhettem meg. Szintén
az ő szervezésükben részese lehettem egy tréningnek, ami a kismamák munkába való visszatérését volt hivatott
elősegíteni.
Számomra ez volt a fordulópont, mert itt kaptam valós és összeszedett képet a készségeimről, képességeimről, és
mindez végre kellő önbizalmat adott, továbbá sikerült megfogalmaznom ezek alapján rövid-, közép-, és hosszútávú
terveket a karrierem szempontjából. Ha pedig van konkrét célom, hogy hová akarok eljutni, akkor már csak az van
hátra, hogy ezért mindennap tegyek egy keveset. És igyekszem is ennek megfelelően élni azóta az életemet. Ami a
csodálatos ebben, az az, hogy mióta tudom, merre akarok menni, sorra nyílnak az ajtók, és minden erőlködés nélkül
jutok olyan lehetőségekhez, amiket korábban el sem tudtam képzelni. És hogy kicsit konkrétabb legyek, a pénzkereseti
lehetőségek terén is alakulnak a dolgaim, és biztos vagyok benne, hogy utamra találtam, ami bevételt is fog jelenteni.
Jelen pillanatban itt tartok. Építem az életemet.Zsuzsának a család határozza meg az éltét, ennek megfelelően keresi a saját helyét. Megoldása, ahogy új életét
felépítette, azonban átültethető más élethelyzetekre is. Vannak, akiknek még nincs gyerekük, vagy már kirepültek
otthonról, illetve olyanok is, akik egyedül élnek, mégis a „networking”, a hozzánk hasonlók, vagy céljainknak megfelelő
csoportok megkeresése és a velük eltöltött idő, lehetőségeket kínál a tovább lépésre. A kínálkozó lehetőségek
kipróbálása, mint Zsuzsa részvétele a tréningen és az önismeretünk fejlesztése, ezáltal céljaink megtalálása,
mindenképpen segít a világ felé képviselni magunkat. Ez az önbizalom építés adhat erőt a változtatáshoz, hiszen egy új
dolog átvitele a mindennapjainkba, új szokások kialakítása hosszú és kitartó munkát igényel.
Stettler Melinda
