Várandósan nemcsak a magzatunk, de mi magunk is egy védett burokban vagyunk. Ha a külvilág nem is, de a hormonjaink mindenképpen gondoskodnak arról, hogy egy más, áldott állapotba kerüljünk. Aztán a mesés várakozás egyszer csak véget ér és megszületik a gyermek és ezzel együtt az anya. Aztán megszületik az apa és ezzel a család. És ezzel együtt egy csapásra megszűnik a mámor, a védettség, hiszen túl vagyunk a „nehezén”, a szülésen, már itt a gyerek, minden rendben van, lassan visszaállhat minden a régi kerékvágásba. De az a nyomvonal eltűnt. Próbálkozhatunk mi, szülő nők visszatalálni oda, ahol 40 héttel ezelőtt voltunk, de mindhiába. Egy új utat kell keresnünk, új ösvényt vágnunk az anyaság dzsungelébe és újra megismerni, felfedezni önmagunkat és a világot.
Szülőnek és legfőképpen anyának lenni hatalmas kihívás. Magamon érzem azt a felelősséget, amit korábban is mindig vallottam: (szinte) minden a nőn múlik. Most viszont tapasztalom, hogy mennyire fontos az, hogy a nő jól legyen. A gyermek, mint egy hiper érzékeny műszer, az anya legapróbb jelzését is veszi. Az a bizonyos köldökzsinór még bizony ott van, hiába esett már le a csonk hónapokkal ezelőtt. Baba és anya még nagyon egyek. És ez így lesz még jó pár évig. Egyesek szerint 3, mások szerint 7 év ez a nagyon szoros együtt rezdülés. Mit csináljon a nő? Hogy legyen 7×365 napon keresztül topon?
Erre a saját válaszunk a megoldás! Visszatalálni önmagamhoz, a saját magomhoz, központomhoz nekem is nehezen megy. A rendszeres relaxáció, meditáció és jóga az egyik kapaszkodó, már csak kreatívan időt kell találni hozzá! Egyébként az anyaság, egyik az élet minden területén használható hozadéka minden kétséget kizáróan a kreativitás. Utolérni és feltalálni magunkat egy újszülött, egy csecsemő, majd egy totyogó mellett – aztán persze folytathatnám a növekedéssel, fejlődéssel járó újabb kihívásokat – komolyan próbatétel. És ez nem panasz, hanem az anyaság plusz adaléka, ami felbecsülhetetlen és minden ilyen irányú, kreativitást fokozó tréninget felülmúl!
Egy együtt érző, támogató, segítő és szerető társ mindenképp nagy segítség az új nő felfedezésében. Nem beszélve a nagyszülők, esetleg dédszülők, testvérek, egyéb rokonok és barátok megbízható támaszára, amit lelki síkon és gyermekfelügyeletben nyújtani tudnak. De ezek önmagukban még mindig kevesek ahhoz, hogy a nő újra nő legyen. Merthogy kell a régi nő, szülés előtt és kell egy új nő, aki már, mint anya tud nő lenni.
Az off-gomb megtalálása sokat segít, ezt viszont jól elrejtették bennünk! Általában van egy külső, mások által, és egy belső, magunk által felállított elvárás, hogy nekünk, mint anyának, milyennek kell lennünk, hogyan illik viselkednünk, mennyire kell aggódnunk, milyen elvek szerint neveljük a gyerekünket, stb, stb, stb. És amikor kapsz egy pár percet, egy félórát, egy pár órát, egy fél napot, egy teljes napot, majd egy éjszakát, amikor mindezt elengedheted – rájössz, hogy amire eddig oly nagyon vártál és vágytál – mégsem tudod megtenni. Anya vagy. Hiába pillanatnyilag nem csüng rajtad a gyereked, te akkor is anya vagy. A gondolataid, az érzékelésed egy bizonyos része a több kilométer távolságban lévő gyermekeden van. Na, akkor így kapcsolj ki!
Az anyaság csapdája, hogy a babádnak non-stop igénye a jelenléted és figyelmed, míg a benned lévő nő igénye a rendszeres töltődés, én-idő. Anyaként meg a legjobbat kívánjuk adni csemeténknek, így sokszor háttérbe kényszerítjük a nőt és anya üzemmódba kapcsolunk. Ez viszont a nő jól-létét kockáztatja. Ha pedig a nő nem lesz jól, a baba azonnal jelzi ezt. Ugye, hogy ez az igazi ördöglakat?
Ölvedi Réka
Anaya női- és kismama jógaoktató
www.remekelet.hu
